Pótlék-irigység
www.median.hu 
2017. április 30. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. március 30.

Pótlék-irigység

Medián-gyorsfelmérés a családi pótlékról

A romló gazdasági és politikai közhangulat – a Medián vizsgálataiból úgy tűnik, – lassan kikezdi a társadalmat összetartó kötéseket. Gyengül a bizalom, erősödik a gazdasági irigység és csökken a társadalmi szolidaritás.

A Medián egy két évvel ezelőtti felmérésében még arra az eredményre jutott, hogy a magyarok többsége tart ugyan a nyugdíjaskori elszegényedéstől és rászorultságtól, de elég erősnek érzi a generációk közti segítségnyújtást ahhoz, hogy megbirkózzon majd vele. Idősebb és fiatalabb válaszadók is arra számítottak, hogy anyagi, ügyintézési vagy érzelmi kérdésekben is egymás segítségére lesznek majd a családtagok, rokonok. Idén januárban már arról számoltak be a Medián kutatói, hogy a nyugdíjasokkal szemben gyengülni látszik a társadalmi szolidaritás, a most márciusi felmérés pedig arról tanúskodik, hogy ugyanez a tendencia figyelhető meg a kisgyermeket nevelőkkel szemben is.
 
Az elmúlt években a Medián és más intézetek is azt találták, hogy a magyar társadalom elégedetlen a gazdasági helyzettel és kilátásokkal, a versenyt inkább elutasítja, vagyis csak akkor szereti, ha fogyasztóként érte versengenek, mások sikerei mögött hajlamos érdemtelenséget vagy tisztességtelenséget sejteni, és erősnek vagy erősödőnek tűnik a gazdasági irigység is. A nemzetközi felmérések azt is megmutatják, hogy a magyarok sokszor még akkor is borúlátóbbak és elégedetlenebbek másoknál, amikor ezt a tények nem indokolják (például a Horváth Ágnes-féle reformot megelőző években az egészségügyi ellátórendszerrel). Az emberek közérzetét ugyanakkor – és erre már régóta igyekszenek felhívni a figyelmet a társadalomkutatók – nem az objektív gazdasági-társadalmi körülmények határozzák meg, hanem sokkal inkább az emberek percepciója, tehát az, hogy ők miként érzékelik, értékelik azt. Ha a helyzetüket nem a kollégáikhoz, hanem a hasonló foglalkozást űző nyugati társaikhoz viszonyítják, akkor erősebb lesz az elégedetlenségük és rosszabb a közérzetük, mint amit a helyzetük adott esetben indokolna. A Pew Research Centernek a berlini fal 20. évfordulójára készített felmérése például azt mutatja, hogy a kelet- és közép-európai államok közül – holtversenyben Bulgáriával – Magyarországon mondják a legkevesebben, hogy az emberek jobban élnek, mint az államszocializmus időszakában, itt a legkevésbé elégedettek az emberek a saját életükkel, miközben a kapitalizmusba való átmenet támogatottsága is itt csökkent a legnagyobb mértékben az elmúlt húsz évben, és most egyedül Ukrajnában vannak kevesebben az új gazdasági rendszer hívei. Eközben a Világbank 2008-as adatai szerint az egy főre jutó bruttó nemzeti termék egyedül a volt Csehszlovákia utódállamaiban magasabb, mint Magyarországon, ahol többszöröse, mint az előbb említett Bulgáriáé vagy Ukrajnáé. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ENSZ adatai szerint a születéskor várható élettartam a férfiaknál a visegrádi országok közül Magyarországon a legalacsonyabb (az adatokat részletesen lásd: 1. és 2. táblázat).
 
A márciusi gyorsfelmérés azt mutatja, hogy miközben egész falvak élnek segélyből, mert a környéken semmiféle munka nincsen, a közlekedés rossz, a házak pedig eladhatatlanok, így az ott élők nem tudnak nagyobb gazdasági központokba ingázni vagy a munkalehetőség reményében elköltözni, a közvélemény a gazdasági válság közepette – a politikai pártok legtöbb képviselőjéhez hasonlóan – a szegényebb, elesett, nyomorgó rétegektől a középrétegekhez csoportosítaná át a forrásokat. Azaz, „aki nem dolgozik, ne is egyék” alapon a segélyből élő, gyerekeit továbbtaníttatni nem tudó vagy akaró szülőktől az emberek többsége gyakorlatilag elvenné a gyerekek után járó állami támogatást (a családi pótlék jelenleg havi 12-16 ezer forint körül van). A felmérés során megkérdezett emberek háromnegyede úgy véli, hogy a családi pótlékot jövedelmi helyzettől függetlenül, mindenkinek meg kéne kapnia, a jómódúbb családoknak is (1. ábra). Ugyancsak a válaszadók háromnegyede elvenné a családi pótlékot azoktól, akiknek a gyereke csak az általános iskolát végzi el (2. ábra). És bár a gazdasági válság alatt egyre több olyan hír lát napvilágot, amely szerint az ország egyes régiói olyan szegények, hogy a települések semmiféle munkát nem tudnak biztosítani az ott élőknek, az önkormányzat még közmunkát sem tud ajánlani, sőt a saját alkalmazottai bérét sem tudja kifizetni, a népesség kétharmada elvenné a családi pótlékot azoktól a szülőktől, akik a segély helyett nem vállalnak közmunkát. Ezen elgondolás szerint a gyermek után járó pénz fölött többé nem az általában mélyszegénységben élő szülő rendelkezne, hanem az állam által kinevezett eseti gondnok szubjektív megítélésén múlna, hogyan és milyen formában jut el a pénz a gyermekhez, illetve elégítik ki a gyermek szükségleteit (3. ábra).
 
Bár a „segélyből élő”, „nem dolgozó” kifejezések egy felmérés során valószínűleg sok embernek a roma népességet juttatják eszébe, a vizsgálat többi kérdése és a Medián korábbi felmérései arra utalnak, hogy nemcsak a magyar társadalomban meglévő erős rasszista indulatok (tíz magyarból hét elutasítja a cigányokat, lásd: 3. táblázat), hanem általában a polgártársak iránti gyenge, illetve gyengülő szolidaritásról van szó. Az viszont a második gazdaságon „nevelkedett” magyar közvélemény képmutatására enged következtetni, hogy a be nem jelentett jövedelmet – tehát a feketegazdaságban való tevékenykedést – kevésbé súlyosan ítélik meg, mint ha valaki segélyből él vagy nem ösztönzi, támogatja – vagy nem képes támogatni – a gyermeke továbbtanulását. A megkérdezettek többsége nem tartaná helyesnek, ha a harmadik gyerek után járó családi pótlékot csak azok kapnák meg, akiknek bejelentett jövedelmük van, ráadásul az elgondolás szerint adókedvezmény formájában kapnák, ami nyilván kevéssé vonzó, ha valaki nem vallja be a jövedelmét vagy csak minimálbért jelent be az adóhatóság felé (4. ábra).
 
A felmérést 2010. március 2-án készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000, véletlenszerűen kiválasztott állampolgár telefonos megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú népesség településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően +/-2–6 százalék.
 
Kapcsolódó anyagok:
 
1. táblázat
Vélemények a rendszerváltás óta eltelt időszakról (százalék)
 
 
Azok aránya, akik szerint az emberek az adott országban jobban élnek, mint az államszocializmus alatt (százalék)
A saját élettel való elégedettség (százalék)
A saját élettel való elégedettség emelkedése 1991-hez képest (százalékpont)
A kapitalizmusba való átmenet támogatottsága (százalék)
A kapitalizmusba való átmenet támogatottságának csökkenése 1991-hez képest (százalékpont)
Magyarország
8
15
7
46
34
Ukrajna
12
26
18
36
16
Bulgária
13
15
11
53
20
Litvánia
23
35
22
50
26
Szlovákia
29
43
30
66
3
Oroszország
33
35
28
50
4
Cseh Köztársaság
45
49
26
79
8
Lengyelország
47
44
32
71
9
egykori NDK
43
28
82
4
Forrás: Pew Research Center 
 
2. táblázat
Néhány kelet- és közép-európai állam jóléti mutatói
 
 
Egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GNP) amerikai dollárban
A születéskor várható élettartam (férfi/ nő)
Cseh Köztársaság
16600
73/ 80
Szlovákia
14540
71/ 79
Magyarország
12810
69/ 77
Lengyelország
11880
71/ 80
Litvánia
11870
66/ 78
Oroszország
9620
60/ 73
Románia
7930
69/ 76
Bulgária
5490
70/ 77
Ukrajna
3210
63/ 74
Forrás: Világbank, ENSZ, BBC
 
3. táblázat
A legkedvezőtlenebbül megítélt két kisebbség országonként (az elutasítók aránya, százalék)
 
Bulgária
romák
56
törökök
28
Cseh Köztársaság
romák
84
németek
26
az egykori NDK
törökök
36
romák
33
Magyarország
romák
69
románok
33
Litvánia
zsidók
37
lengyelek
21
Lengyelország
oroszok
41
ukránok
35
Oroszország
csecsenek
60
grúzok
53
Szlovákia
romák
78
zsidók
27
Ukrajna
grúzok
28
tádzsikok
18
Forrás: Pew Research Center
 




Ábrák