Az intézmények iránti bizalom Magyarországon
www.median.hu 
2017. március 29. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

A helyzet változatlan

Nem történt drámai változás a pártok erőviszonyaiban, bár kisebb elmozdulások kiolvashatók a hvg-ben nyilvánosságra hozott idei első felmérésünkből.
 

Begyűjtőpárt

A 2015-ös év politikai folyamataiból egyértelműen a Fidesz és személyesen Orbán Viktor került ki győztesen – állapította meg a HVG számára készített friss Medián-elemzés.
 


Jobb félni?

Menekültválság: Fidesz fel, Jobbik le

A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2006. október 27.

Az intézmények iránti bizalom Magyarországon

Elemzés az elmúlt 12 hónap adatai alapján

A harmadik magyar köztársaságban a demokratikus intézményrendszer iránt – a rendszerváltást követő egy-két évet kivéve, amikor még kevés adat állt a kutatók rendelkezésére – sosem volt igazán erős a társadalmi bizalom. A Medián által négyfokú skálán mért és százfokúra vetített, különböző intézmények iránti bizalom éves átlagai rendre 50 pont, azaz a skála közepe, semleges pontja körüli értéket adtak.

 
Az elemzők egy része úgy véli, hogy a magyar demokrácia „éretlenségére” utal, hogy a polgárok nem bíznak (eléggé) a demokrácia és a piacgazdaság intézményeiben, ami pedig elengedhetetlenül szükséges lenne a rendszer legitimitásához. Mások szerint – és ez elsősorban az angolszász szakirodalomban jellemző álláspont – az intézmények iránti bizalmatlanság az állampolgári megfontoltságot és a civil tudatosságot fejezi ki, hiszen – érvelnek ezek a szerzők – ezek a bürokráciák, melynek tagjai gyakran korruptak, nem „polgárbarát” módon működnek, azaz az egyszerű állampolgárral többnyire hatalmaskodnak ahelyett, hogy „szolgáltatnának”. Ez utóbbi álláspontot erősítik egyébként az Európai Unió felmérései, amelyek szerint intézményei iránt a 15 „régi” tagállam közül a két skandináv ország és Nagy-Britannia polgárai a legbizalmatlanabbak, amely országok nem nevezhetők „éretlen” demokráciáknak.
Az elmúlt 12 hónapban egyébként a választások után tavasszal, majd pedig a megszorítások bejelentését követően nyáron csökkent az intézmények iránti bizalom, ám az átlag így is 51 pont. A legnépszerűbbnek egyébként a belpolitikában hagyományosan kevesebbet szereplő, független és az intézmények demokratikus működése felett őrködő köztársasági elnök és Alkotmánybíróság bizonyult: bizalmi indexük 12 havi átlaga 66, illetve 65 pont. Jellemző egyébként az is, hogy a köztársasági elnök, aki az elmúlt évben a legtöbbet (február és augusztus között 13 pontot) veszített a polgárok bizalmából, épp akkor tapasztalhatta meg tetszési indexe csökkenését, amikor belpolitikai témákban aktivizálta magát. Vagyis amikor március 15-én nem fogott kezet minden kitüntetettel, nyáron nem egyeztetett a korábbi gyakorlatnak megfelelően az új főügyész személyéről a pártokkal, illetve most ősszel többször is megszólalt, hogy a miniszterelnöki beszéd kiváltotta helyzetet értékelje. Az Európai Bizottság iránt szintén nagyobb a magyarok bizalma (elmúlt 12 havi átlaga 61 pont), és ez akkor csökkent némileg (június és augusztus között összesen 8 pontot), amikor bizonytalanná vált a magyar konvergenciaprogram sorsa, és akkor emelkedett ismét az indexe, amikor Brüsszelben Almunia biztos zöld utat adott a magyar pénzügyi tervnek.
A legkevesebb bizalmat az itt szereplő intézmények közül a rendszerváltás után teret vesztett, ám most nyáron többször demonstráló szakszervezetek, a politikai pártok, a kormány, a parlament és az egyházak iránt táplálják a magyarok: ezekben az intézményekben a közvélemény nem bízik. Az intézmények iránti bizalom vizsgálatánál gyakran felmerül, hogy a válaszokban keverednek azok a vélemények, amelyek az adott személy vagy szervezet „emberi arcára” utalnak, azaz arra, hogy a válaszadók bíznak az adott egyén vagy testület jószándékában, kooperációra törekvésében. Másrészt benne vannak azok a vélemények is, amelyek az illető egyén vagy szerv kompetenciájára utalnak, azaz arra, hogy a válaszadók bíznak a hozzáértésében, a feladatra való alkalmasságában. Ebből a szempontból pedig elgondolkodtató, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után a törvényhozó és a végrehajtó hatalom képviselői a bizalmi rangsor sereghajtói közé tartoznak (1., 2., 3., 4. ábra).
Többváltozós statisztikai elemzés során a közbizalom elmúlt 12 havi adatai alapján kilenc olyan csoport alakult ki, amelyek a bizalmi szint és az intézmények iránti bizalom struktúrája alapján is jelentősen eltérnek egymástól*. A népesség 7 százaléka tartozik a vakon bízók csoportjába, akik mindhárom intézménycsoportban: a politikai, a jogi intézményekben és fegyveres testületekben, valamint a társadalmi és gazdasági intézményekben is teljesen megbíznak. Minden hatodikra jellemző az általános bizalom, azaz fenntartásokkal ugyan, de mindenfajta intézményben bíznak. A válaszadók egytizedére jellemző, hogy a jog és a törvények érvényesülésében bízik, azaz minden intézményfajtában megbízik valamennyire, de különösen az igazságszolgáltatás szervezeteiben (jogi intézmények és fegyveres testületek). A népesség egynyolcada a központi hatalomban és az erős államban bízik, azaz a politikai és jogi intézmények, fegyveres testületek iránt táplál bizalmat. Minden tizedik ember ezzel éppen ellentétesen vélekedik, azaz a közbizalom esetükben azon alapul, hogy bíznak a központi hatalom, az erős állam ellensúlyának tekinthető társadalmi és gazdasági intézményekben: a sajtóban, a nemzeti bankban, az egyházakban és a szakszervezetekben. A megkérdezettek 15 százaléka tartozik a politikai változást várók csoportjába, ők a politikai intézményekkel szemben bizalmatlanok, minden másban megbíznak. Minden tizedik ember került a rendpárti gyanakvók csoportjába, azaz minden intézménytípussal szemben bizalmatlanok, egyedül a jogi szervek és a fegyveres testületek működésében bíznak. Végül a népesség 13 százalékára jellemző az általános bizalmatlanság, 6 százalék pedig teljesen elutasító a modern jogállami intézményrendszerrel szemben (5. ábra).
Az intézmények iránti bizalom alapján kialakult csoportok jelentősen eltérnek egymástól társadalmi-demográfiai összetételük szerint. Például a vak bizalommal és az általános bizalommal jellemezhető csoportban van arányaiban a legtöbb nő, míg az intézményeket elutasítók között a legtöbb férfi. A vak bizalom csoportja egyébként jellemzően idős, alapfokú végzettségű és nyugdíjas, az általános bizalom csoportjába tartozók pedig szintén képzetlenek, többségükben aktív dolgozók, de sok nyugdíjas is van köztük. A jog érvényesülésében, valamint a központi hatalomban és az erős államban bízók fiatalok, a többi csoporthoz képest több köztük a diplomás, és a többség aktív dolgozó. A központi hatalom ellensúlyában bízók között a többi csoporthoz képest jóval kevesebb a diplomás, jelentős többségben vannak az alapfokú végzettségűek, és a többség aktív kereső. A politikai változást várók általában fiatalok, alapfokú végzettségűek és gazdaságilag aktívak, a rendpárti gyanakvók között van a csoportok közül a legkevesebb idős ember, a legtöbb diplomás, és a többség gazdaságilag aktív. Az általános bizalmatlanság által meghatározott csoportban jellemzően fiatalok vannak, és a többi csoporthoz képest jóval többen vannak a nem nyugdíjas inaktívak (azaz gyesen lévő anyák, munkanélküliek, tanulók). A demokratikus intézményrendszerrel szemben elutasítók között több a fiatal, az alapfokú végzettségű, és itt is igen magas a nem nyugdíjas inaktívak aránya (1. táblázat).
 
*A politikai intézmények (kormány, parlament, politikai pártok, köztársasági elnök, Európai Bizottság, helyi önkormányzat), a jogi intézmények és fegyveres testületek (bíróságok, Alkotmánybíróság, ügyészségek, hadsereg, rendőrség) és a társadalmi, gazdasági intézmények (egyházak, szakszervezetek, MTV, Magyar Rádió, MNB, napilapok) iránti átlagos bizalom alapján úgynevezett klaszterelemzéssel kialakult csoportok. Azért, hogy ne vesszenek el azok válaszai, akik csak az intézmények egy részéről alkottak véleményt, a hiányzó válaszokat a minta átlagával helyettesítettük, azaz azt feltételeztük, hogy válaszaik nem térnének el a többi válaszadóétól. Az elemzésben így 13 186 kérdezett szerepel.




KAPCSOLÓDÓ TÁBLÁZATOK

1.tablazat.061027



Diagram