Trendetlenség
www.median.hu 
2017. november 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. január 21.

Trendetlenség

Pártok és politikusok népszerűsége

Alacsony részvételi kedv és javuló gazdasági közhangulat közepette változatlanok az erőviszonyok. Ha áprilisig minden így marad, a Fidesz megszerzi a kétharmadot az Országgyűlésben – ez a következtetés vonható le a HVG számára készített januári Medián-elemzésből.

A választás kiírásának közeledtével sem fokozódik a polgárok szavazási kedve. Lényegében változatlan, tartósan 50 százalék alatti azok aránya, akik egy „jövő vasárnapi” országgyűlési választáson állításuk szerint biztosan leadnák a szavazatukat. Az más kérdés, hogy az elszántság négy évvel ezelőtt sem volt sokkal nagyobb a mostaninál, ám később a kampány hatására meredeken emelkedett a „biztos” szavazók aránya, és végül a választók 64 százaléka járult az urnákhoz.
 
A részvételi hajlandóság ma mindenekelőtt két dologtól függ. Az egyik az iskolázottság. A diplomások 60 százaléka, a középfokú végzettségűek 46 százaléka, a 8 osztályt vagy kevesebbet kijárt válaszadóknak alig a négytizede „biztos” szavazó. Hasonlóan karakterisztikus az aktivitás összefüggése az életkorral, csakhogy itt nem lineáris, hanem harang alakú a görbe, hiszen a legnagyobb, 54 százalékos arányban a középkorú, 40–50 éves szavazópolgárok mozgósíthatók, az ennél idősebbek és fiatalabbak körében a szavazási kedv tízéves korcsoportonként 5-10 százalékponttal csökken. Paradox módon a 30 évesnél fiatalabbak körében mindössze 40 százalékos a „biztos” szavazók aránya, miközben épp ez a korcsoport támogatja a legnagyobb (három hónap összevont adatait tekintve 16 százalékos) arányban a Jobbikot. Egyébként e pártnak a legnagyobb a mozgósító ereje – szimpatizánsai között minden más párthoz képest több (61 százalék) a „biztos” szavazó.
 
A pártok közül egyértelműen a Jobbiké a legfiatalabb szavazótábor, a radikális jobboldali szervezet megjelenése újabb generációs választóvonalat húzott a magyar politikai térképen.
 
Az MSZP és a Fidesz közötti életkorbeli különbségek a szocialista szavazótábor összezsugorodása ellenére is megmaradtak. Bár a Fidesz minden nagyobb társadalmi csoportban megelőzi a kormánypártot, az előnye a 60 évesnél idősebbek körében a legkisebb és a harmincas éveikben járók körében a legnagyobb.
 
A Jobbikot a húszas éveikben járó szavazók támogatják a legnagyobb arányban, aminek alapvetően három magyarázata lehet. Egyrészt ez az a generáció, amelyiknek nem alakulhattak ki erős kötődései a parlamenti pártokhoz, és sokan éppen abban az időszakban kezdtek érdeklődni a politika iránt, amikorra a „régi” pártok imázsa megkopott. Másrészt ennek a korosztálynak a politikai információszerzésében nagyon nagy szerepe van az internetnek, márpedig a média fő áramából korábban kiszorult Jobbik leginkább a saját netes szubkultúráján keresztül tudott hírt adni magáról. És végül számos nemzetközi vizsgálat hívta fel a figyelmet, hogy a politikai radikalizmusra – legyen az jobb- vagy baloldali – a leginkább a fiatal választók vevők. A nemzetközi tapasztalatok azt is mutatják, hogy a „zárt” gondolkodás és a tekintélyelvűség sokkal inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre. Alighanem ez a magyarázat arra, miért találni csaknem háromszor annyi Jobbik-szimpatizánst a férfiak, mint a nők körében. Sokak feltételezésével ellentétben nincs szó arról, hogy a Jobbik az elesettek, a lecsúszottak pártja lenne, hiszen a vagyon és jövedelem szempontjából a radikális párt szavazói nem különböznek az átlagtól. Protestpárti jellege sokkal inkább a Fidesznek van, amely a társadalmi ranglétra alsó fokán lévők körében a legnépszerűbb. Korábban ez az MSZP-re volt inkább igaz, ma viszont a szocialisták azokban a csoportokban a legerősebbek, amelyek a legkevésbé érintettek a gazdasági válságban, az átlagnál magasabb jövedelmű nyugdíjasok körében.
 
Ha a tavaly júniusi európai parlamenti választás után mutatkoztak is trendfordulat jelei – például a Fidesz szavazótáborának megcsappanásában, vagy a kormány és a miniszterelnök elutasításának mérséklődésében –, most januárban ez a tendencia nem folytatódott. Pedig a gazdasági várakozásokban tavaly márciusban megindult javulás ma is tart.
 
Kétségtelen, hogy a lakosság továbbra is meglehetősen pesszimista – csupán minden tizedik polgár vár javulást a saját háztartásának anyagi helyzetében és az ország gazdasági állapotában –, ám kevesebben vannak olyanok, akik szerint kifejezetten rosszak a kilátások. Összességében a gazdasági közhangulat visszatért a nemzetközi pénzügyi válság begyűrűzése előtti, tehát 2008. októberi szintre.
 
Ami a pártpreferenciákat illeti, az utóbbi hónapok számai stabil erőviszonyokat tükröznek. A választani tudó „biztos” szavazók körében a Fidesz nagyjából a voksok kétharmadát tudhatja magáénak (a parlamenti kétharmadhoz körülbelül 50 százaléknyi listás szavazat is elegendő lehet), az MSZP szűk egyötödnyi, a Jobbik egytizednyi szavazatra számíthat. Három hónappal a választások valószínű időpontja előtt egyértelműen a radikális jobboldali párt tekinthető „harmadik erőnek” – a bejutásért versenybe szálló kispártok közül még a legjobban álló MDF sem éri el az 5 százalékos küszöböt, az SZDSZ-szel pedig a Medián pártpreferencia-kutatásainak történetében először ebben a negyedévben fordult elő, hogy támogatottsága még kerekítve sem éri el az 1 százalékot. A választási szándékokkal szinte teljes összhangban van a legismertebb politikusok népszerűségi rangsora. A listavezető köztársasági elnök mögött fideszes vezetők sorakoznak – köztük a feltehetően a költségvetés vitájában játszott szerepe révén népszerűbbé vált Varga Mihály. Az ellenzéki politikusok között az egyetlen kakukktojás a saját pártjában ellenzékinek számító MSZP-s Szili Katalin, aki annak köszönheti a listán elfoglalt helyét, hogy a Fidesz-szimpatizánsok közül aránylag kevesen utasítják el. Az viszont az egész politikai osztály társadalmi megítélésére jellemző, hogy Szili hetedik helyéhez elég volt 37 pont, miközben tíz évvel ezelőtt ugyanilyen helyezéshez 50 pont feletti népszerűségi index kellett.
 
A felméréseket havonta – a legutóbbit 2010. január 8-a és 12-e között – készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország közel 100 településén mindig más és más, véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően +/- 2-5 százalék. 
 
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása százalék
 
 
 
ismertség
népszerűség
 
december
január
december
január
Sólyom László
95
96
53
56
Orbán Viktor
99
99
50
54
Kósa Lajos
85
82
49
50
Pokorni Zoltán
91
90
47
49
Varga Mihály
65
64
42
48
Navracsics Tibor
90
86
37
41
Szili Katalin
94
94
37
37
Pelczné Gáll Ildikó
71
67
37
36
Semjén Zsolt
69
66
27
33
Gráf József
72
65
25
31
Dávid Ibolya
98
98
27
30
Vona Gábor
65
64
24
30
Kövér László
88
83
26
28
Mesterházy Attila
84
84
25
27
Kiss Péter
73
71
25
25
Bajnai Gordon
99
99
26
23
Székely Tamás
62
56
20
23
Herényi Károly
73
71
19
22
Lendvai Ildikó
94
94
18
20
Oszkó Péter
73
75
15
19
Szekeres Imre
77
75
19
19
Hiller István
83
80
18
18
Demszky Gábor
96
97
15
15
Kóka János
94
91
11
13
Retkes Attila
60
56
12
12
 
*a 25 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában. A népszerűség változása Gráf József, Semjén Zsolt, Varga Mihály és Vona Gábor esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik




Ábrák