Szex-teszt
www.median.hu 
2017. szeptember 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. július 02.

Szex-teszt

A magyarok szexuális élete változatosabb, csapongóbb, de ritkább, mint 11 évvel ezelőtt. Úgy tűnik a szexualitással kapcsolatos attitűdök, és a szexuális szokások változásának hátterében kiemelkedő szerepe van annak a változásnak, amely a szexualitás kommunikációs környezetében ment végbe. Többek között ez derül ki abból a széleskörű elemzésből, amelyet a HVG megbízásából készítettünk. 
 

Az adatok is alátámasztják azt a szexológusok által megfigyelt jelenséget, hogy a fokozódó stressz, a szorosabb időbeosztás sokak számára együtt jár a szexuális élet intenzitásának csökkenésével. Legalábbis erre utal, hogy bő egy évtizeddel ezelőtt az emberek gyakoribb szexuális együttlétről számoltak be: akkor havonta átlagosan nyolcszor szeretkeztek, ma már csak hatszor teszik ezt. Manapság minden hatodik ember szex nélkül él (1. ábra). A nemek közötti különbség olyan óriási, mintha többnyire nem együtt vennének ebben részt: míg a nők egynegyede (24 százalék) egyáltalán nem szeretkezett az elmúlt 12 hónapban, addig a férfiak között ez az arány mindössze 7 százalék. Egyébként minden szex-kutatás egyik problémája, hogy „nem érnek össze” a férfi és női adatok, aminek csak az egyik lehetséges oka az, hogy sok férfi osztozik kevés promiszkuus és intenzív szexuális életet élő nőn. A másik ok, hogy általában, amikor a szex kapcsán társadalmi különbségekről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy ezek mögött milyen mértékű a szexuális kultúrában mutatkozó gyakorlati különbség, illetve mennyiben csak az erről való beszéd különbözik, az hogy valaki megengedhetőnek tartja-e, hogy ilyesmiről beszéljen és ha beszél, mennyire fontos, hogy hogyan mutatja be a szexuális életét. Míg egyes csoportok (jellemzően a férfiak, a fiatalok, a városiak, a képzettebbek) önreprezentációjuk szempontjából azt érzik előnyösnek, ha a szex-élvező, intenzív nemi életet élő, partnerfaló, különböző technikákra nyitott „szex-isten” képében mutatkoznak, addig más csoportok, ha egyáltalán hajlandóak szexuális életükről vallani, akkor azt inkább szolidra igyekeznek festeni, mert őket így szocializálták. Minden bizonnyal nagy az átfedés verbalitás és gyakorlat között, ennek mértékéről azonban csak résztvevő megfigyeléssel győződhetnénk meg. Harmadrészt alkalmanként a két nem közötti különbségben részben az életkori különbségek tükröződnek, ugyanis a nők átlagéletkora magasabb, mint a férfiaké.
 
A leginkább azonban az életkor befolyásolja a szexuális élet gyakoriságát. A legintenzívebb korosztály a 18-39 éveseké, a 15-17 évesek még, a 40 felettiek pedig már ritkábban keresik a testi örömöket (2. ábra). A 60 évesnél idősebbek több mint fele pedig már soha nem él nemi életet. A pornónézés viszont „stimulálja” a szexet: minél gyakrabban néz valaki ilyesmit, maga is annál aktívabb. A pornónézők nemcsak többet gyakorolják, de jobban is élvezik a test örömeit, vagy ha úgy tetszik: ha valaki különösen nagy örömet lel a szexben, valószínűbb, hogy gyakrabban űzi részvétellel vagy megfigyeléssel. Annak ellenére, hogy némiképp csökkent a magyarok nemi életének intenzitása, a szex az emberek túlnyomó többségének változatlanul élvezetet okoz (3. ábra): a fiataloknak és ezen belül elsősorban a 18-39 éveseknek nagyobbat, az idősebbeknek pedig kevesebb örömet jelent már (4.1-4.2 ábra). A nők határozottan kisebb lelkesedést mutatnak, mint a férfiak: körükben háromszor annyian közömbösek és többen maradtak a visszafogottabb: „többnyire élvezetet okoz” megfogalmazásnál is. Érdekes módon még azok a nők is ritkábban jellemzik magukat a szex iránti elragadtatással, akik egyébként a maximális pontszámmal fejezték ki elégedettségüket jelenlegi szexualitásukkal. Mindez utalhat a két nem szexualitással kapcsolatos társadalmi viselkedésének a különbségére: a verbalitás szintjén a férfiak még mindig jobban igyekeznek megfelelni a „legyet is röptében” elvárásnak, mint a nők.
 
Az orgazmusok száma és a szex élvezete ugyancsak szoros összefüggést mutat: annál jobban élvezi valaki a szexet, minél gyakoribb az orgazmusa (5. ábra). A válaszadók több mint fele (57 százalék) minden szexuális együttlét alkalmával egy orgazmust él át. Nagyon keveseknek (2 százalék) van többszörös orgazmusuk, míg 41 százaléknak nem mindig sikerül elélveznie (ebből 2 százaléknak soha). Ez a férfiak 20, míg a nők 65 százalékára igaz. Ennek tükrében talán túlzásnak tűnhet az az igény, hogy a partnerek együtt jussanak el a csúcsra, amit a megkérdezettek 81 százaléka a jó szexuális együttlét feltételének tart, vagy az a válaszadók fele (51 százalék) által támasztott elvárás, hogy a partner az együttlét során többször kielégüljön. Az orgazmusok arányában is a 18-49 évesek vannak a csúcson: a fiatalabbaknak és az idősebbeknek kevesebb kielégüléssel kell beérniük.
 
Egy szexuális együttlét átlagosan 35 percig tart: az idő felét előjáték, a másik felét közösülés teszi ki. A fiatalok és a szexet élvezők több időt szánnak egy-egy aktusra (6. ábra).
 
A szexuális tevékenységek közül csak a közösülés mindenki számára elfogadott, a „kézimunka” már minden tizedik válaszadó szemében legalábbis szokatlan, az orális szextől pedig minden negyedik idegenkedik (7. ábra). A különféle, a hagyományostól eltérő szexuális tevékenységek lényegesen elfogadottabbak lettek az elmúlt 11 év során: az orális szexet korábban az emberek csupán kétharmada tartotta „teljesen normálisnak”, ma már háromnegyedük vélekedik így, az önkielégítés 1996-ban még fele-fele arányban osztotta meg a válaszadókat, 2007-ben már kétharmaduk feltétel nélkül elfogadhatónak ítéli, és a korábban elszigeteltnek számító segédeszköz-használat és anális közösülés is már csaknem minden ötödik ember szemében „teljesen normális” (8. ábra). A korábbi felmérésben nem szerepelt szerepjáték (amelyben a résztvevők különféle szerepekben például ápolónő, rendőr, prostituált jelennek meg), és különösen a szado-mazo egyelőre a többség szemében legalábbis szokatlan, sőt az utóbbi „abnormális” dolog. Az, hogy a társadalom általában elfogadóbb lett a különféle szexuális tevékenységekkel, minden bizonnyal azzal magyarázható elsősorban, hogy a „belépő” korosztályok (azok, akik az elmúlt 11 év alatt érték el 15-ik évüket) nyitottabbak, mint a „kilépők” (azok, akik ezidő alatt lettek 70 évesek).
 
A kérdőívben felsorolt 11 tevékenység megítélése alapján öt attitűdcsoportot különítettünk el. Az, hogy kizárólag a közösülést fogadják el, csupán 4 százalékra jellemző, a többiek ennél legalábbis nyitottabban vélekednek a szexről, de a következő, népesebb - a válaszadók egyötödét kitevő - csoport is legfeljebb a kéz használatát fogadja el, de már az önkielégítéstől idegenkedik. A többiekben közös, hogy teljesen elfogadják az orális szexet, de ez a kör három jól elkülöníthető csoportra tagolható: egyik részük (a válaszadók egynegyede) ennél merészebb dolgokkal szemben kifejezetten elutasító, másik részük (a válaszadók bő egyharmada) nyitott ezek irányába, 16 százalék pedig a segédeszközök használatát és az anális közösülést is teljesen elfogadja. A fiatalabbak általában nyitottabbak, mint az idősek, de az igazi határ 50 év körül húzódik: az ennél fiatalabbak többsége az orális szexnél merészebb dolgokkal is kacérkodik, a 60 évesnél idősebbek többsége pedig legfeljebb a kéz használatát fogadja el (9. ábra). A férfiak csaknem másfélszer annyian nyitottak az orális szexnél merészebb tevékenységek felé, mint a nők (10. ábra).
 
A szexuális együttlétek leggyakoribb velejárója a „hagyományos” közösülés mellett a nemi szervek kézzel, illetve szájjal izgatása (11. ábra). Bár a szexuális együttlétek száma csökkent, sokszínűségük növekedett az elmúlt 11 év alatt: míg az 1996-os Medián-felmérés szerint a felsorolt kilenc technika közül átlagosan négyet próbáltak legalább alkalmanként a felmérést megelőző egy évben, addig 2007-ben átlagosan ötöt. A legnagyobb mértékben a szexuális segédeszközök használata és az anális közösülések száma növekedett meg: erről ma már minden ötödik magyarnak van friss tapasztalata (12. ábra). Ez a két módszer és a csoportos szex a 18-29 évesek „repertoárjában” szerepel az átlagosnál jóval nagyobb mértékben: egyharmaduk használt segédeszközt, illetve próbálta az anális közösülést az elmúlt egy évben, egytizedük pedig szeretkezett több partnerrel egyszerre (13.1-13.2. ábra). Az anális közösülés gyakorisága ugyanakkor a legnagyobb mértékben (háromszorosára) a 40-49 évesek körében növekedett az elmúlt évtizedben.
 
Mindegyik (egyelőre) kevesebbek által használt technika jóval elterjedtebb a minden újat először kipróbáló fővárosban, mint vidéken (14.1-14.2. ábra). Az anális közösülés és a segédeszköz használata a férfiak körében sokkal gyakoribb, mint a nőknél, ami nem csoda, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ezt próbáló nők mindössze 43 százaléka jutott el a kielégüléshez ilyen módon, míg a férfiak héttizede. Egyébként mind a két nem számára ez a legkevésbé „kielégítő” módszer (15. ábra). Természetesen a „hagyományos” közösülés a legbiztosabb ebből a szempontból: ugyanakkor valószínűleg problémát sejthetünk annak az 1 százaléknyi férfinak a szexuális életében, aki az elmúlt egy évben annak ellenére nem tudott a csúcsra jutni közösüléssel, hogy próbálkozott ezzel. Egyébként a férfiak 7 százaléka szokott serkentőszereket használni: 3 százalék erekciót biztosító tablettát vagy eszközt, szintén 3 százalék természetes vagy növényi alapanyagokból álló vágyfokozót, 1 százalékuk pedig serkentő gyógyszert vagy gyógyhatású készítményt. A nők 2 százaléka használ természetes vágyfokozót, további 1 százalékuk pedig serkentő gyógyszert. Az ő esetükben azonban nem feltétlenül potencia probléma áll annak hátterében, ha nem jut orgazmushoz közösüléssel. Erre utal az is, hogy a vaginálisan ki nem elégülő 5 százaléknyi nő többsége (59 százalék) más módszerrel sikeres volt. Egyébként a nők között kétszer annyian (31 százalék) vannak azok, akik semmilyen módon nem elégültek ki partnerrel az elmúlt egy évben, mint a férfiak között (15 százalék). Ez azonban nagyrészt a szexuális partner hiányának tulajdonítható, mert a „lehetőséggel” rendelkezők között ez a különbség jóval kisebb: a társsal rendelkező nőknek 8, a férfiaknak pedig 3 százaléka nem jutott a csúcsra az elmúlt 12 hónapban.
 
Nem jellemző azonban, hogy a partnerhiánnyal küszködők maszturbálással pótolnák a társas kielégülés hiányát, sőt! Míg egy másik fél által az elmúlt egy évben legalább egyszer csúcsra juttatottak közel fele nyúlt magához, addig a partner által ki nem elégítettek mindössze háromtizede maszturbált (16.1-16.2-16.3 ábra). Ebben a tekintetben egyébként sokkal szégyenlősebbek a nők, a kevésbé iskolázottak, a legidősebbek és a községekben élők: vagy tényleg kevesebben gyakorolják az örömszerzésnek ezt a módját, vagy legalábbis nem beszélnek róla. Az, hogy a társnélküliek között kiemelkedő az önkielégítésben „aktívak” aránya, a hiányon túl minden bizonnyal fiatal életkorukkal is magyarázható, ugyanúgy, ahogy az özvegyek „passzivitása” mögött is az életkorból adódó attitűd különbség állhat. Ugyanez az életkori hatás magyarázhatja azt, hogy a szexet jobban élvezők között nagyobb azok aránya, akik az elmúlt évben maszturbáltak: a fiatalabb korosztályban nagyobb a nyomás a szex élvezetének hangsúlyozására és az önkielégítés is elfogadottabb. Összességében a válaszadók több mint hattizede elégítette már ki magát életében, egytizedük (12 százalék) hetente legalább egyszer nyúlt magához az elmúlt egy évben, 8 százalékuk havonta többször, egyötödük (22 százalék) ennél ritkábban. A megkérdezettek ugyancsak egyötöde az elmúlt egy évben nem maszturbált. Az elmúlt évtizedben valamelyest csökkent azok aránya, akik soha életükben nem elégítették ki magukat, vagy legalábbis nem merik ezt vállalni.
 
Megvizsgáltuk a különböző kielégülési módok megítélését is. A teljesen elfogadott hagyományos közösülést a válaszadók csupán héttizede kedveli nagyon, de ezzel együtt ez a legnépszerűbb kielégülési mód (17. ábra). Egyébként az elfogadottság és a kedveltség tekintetében kialakult sorrend csaknem egybeesik, csupán az orális szex és a kézimunka cserélnek helyet. Az emúlt 11 év során a rangsor első és utolsó helyén szereplő hagyományos közösüléstől és szado-mazótól eltekintve minden kielégülési mód lényegesen népszerűbb lett (18. ábra). A férfiak általában lelkesebbek, mint a nők, de a kielégülési módok rangsora lényegében azonos a két nemnél, csupán az anális közösülés és a segédeszközök használata „cserél helyet”, azért mert a két nem preferenciája éppen az anális közösülés értékelése tekintetében különbözik a leginkább (19. ábra). A legfiatalabbak és a 60 évesnél idősebbek általában kevésbé vannak oda a szexért a többieknél (de a hagyományos közösüléstől eltekintve az előbbiek minden mást jobban kedvelnek) a leginkább pedig a 18-39 év közöttiek elégedettek (20. ábra).
 
A félrelépések aránya drámai mértékben növekedett az elmúlt 11 évben: míg 1996-ban a szexuális kapcsolattal rendelkező válaszadók mindössze 7 százaléka vallotta be, hogy megcsalta aktuális partnerét, addig most ez az arány 19 százalék! A félrelépést két tényező határozza meg elsősorban: a nemi hovatartozás és a szexuális élettel való elégedetlenség (21. ábra). Egyrészt a férfiak majdnem háromszor olyan gyakran csalják meg partnerüket, mint a nők. Másrészt azok, akik elégedetlenek szexuális életükkel az adott kapcsolatban kétszer olyan gyakran lépnek félre, mint elégedett társaik. Ez az összefüggés azonban nem állt fent 11 évvel ezelőtt: akkor még semmivel sem léptek gyakrabban félre azok, akik a szexuális életüket nem találták teljesen kielégítőnek. Mindez arra utalhat, hogy a média által sugallt szexualitás teremtett egy olyan ideált, amelynek elérése kívánatos, sőt talán szükséges, csak a megfelelő partnert kell hozzá megtalálni. A hűségfogalom tartalmának megváltozása mellett ennek az ideálkergetésnek a lenyomata lehet a félrelépések jóval magasabb száma. Erre utal az is, hogy (a szexuális életükkel való elégedettségtől függetlenül) sokkal gyakrabban hűtlenek jelenlegi partnerükhöz azok, akik szoktak pornót nézni (pornónéző férfiak 28 százaléka lépett félre, míg a nem nézők 15 százaléka). Az, hogy vallásosok és nem vallásosok között nincs különbség ebben a tekintetben szintén azt támasztja alá, hogy nem annyira az erkölcsök, mint inkább az elvárások megváltozásáról lehet szó. Egyébként a félrelépők aránya éppúgy 19 százalék azok körében, akik örök hűséget fogadtak jelenlegi partnerüknek, mint azok között, akiknek egyedülállóként van szexuális partnerük.
 
Ha nem is a jelenlegi, de egykori partnerét a 15 évesnél idősebbek közel háromtizede (27 százalék) csalta már meg. A bevallottnál azonban magasabb lehet a hűtlenek aránya. Legalábbis erre utal, hogy a válaszadók szerint 10 tartós kapcsolatban vagy házasságban élő férfi közül hatnak, a nők közül pedig ötnek van azon kívüli szexuális kapcsolata. Nagyobb arányúnak vélték a félrelépéseket a saját tapasztalattal rendelkezők (22. ábra).
 
Az átlagos magyar 18 éves korában veszette el szüzességét és ez az átlag nem változott az elmúlt 11 évben. A korcsoportok közötti összehasonlításból azonban arra következtethetünk, hogy generációról generációra korábbra tevődik az első közösülés időpontja: azok, akik ma legfeljebb 30 évesek, még 17 évesek sem voltak első, közösüléssel végződő szexuális kalandjuknál, míg a 60 felettiek átlagosan 19 évesek voltak ekkor (23. ábra). A legfiatalabbakról ebben a tekintetben még nem vonhatunk le következtetést, mivel kétharmaduk még előtte van a nagy aktusnak. Akikkel ez már megtörtént értelemszerűen igen fiatalok voltak. Az első partner - különösen a nőké - többnyire idősebb, az esetek egyharmadában pedig egykorú volt (24. ábra). Fiatalabb első szerető a férfiak életében fordult elő gyakrabban. A házasságkötésen már túlesett válaszadók közel egyötöde szűzen házasodott. Ez elsősorban a nőkre, az idősebbekre és a vidékiekre jellemző (25. ábra).
 
A férfiak sokkal több eddigi szexuális partnerről számolnak be, mint a nők. Az átlagos szexuális életttörténetben szerepel két egyéjszakás kaland, két legfeljebb 1 hónapig tartó liason és 3 ennél hosszabb kapcsolat (27. ábra). A partnerek száma a pornónézéssel mutatja a legerősebb összefüggést, ami minden bizonnyal nem annyira a szexuális étvágyra utal (mivel az egy partner melletti intenzív szexuális élettel is kielégíthető), mint inkább talán a pornó által sugallt promiszkuus mintára. Ezen kívül az iskolázottabbak és a férfiak számolnak be több kapcsolatról. A legnagyobb „gyűjtőnek” a 30-39 évesek tűnnek: ők már szabadosabb légkörben nőttek fel, ugyanakkor elég érett év van a hátuk mögött ahhoz, hogy átlagosan 11 eddigi szexuális partnert számolhassanak össze. A másik végletet a legidősebbek képviselik: ők alig-alig tudnak alkalmi partnerről beszámolni (28.1 - 28.2 ábra).
 
Úgy tűnik a társadalmi ranglétrát a szexben elég könnyű áthágni: a válaszadók egynegyedével fordult elő, hogy volt tartós kapcsolata sokkal iskolázottabb személlyel, 18 százalékukkal pedig az, hogy sokkal alacsonyabb iskolai végzettségűvel osztotta meg az ágyát huzamosabb ideig (29. ábra). Érdekes módon elsősorban a férfiak mernek más faji vagy etnikai csoportból tartós szexuális partnert választani és úgy tűnik, a legalább 15 évvel fiatalabb partner is gyakoribb a férfiak esetében. A válaszadók 5 százalékának volt már azonos nemű partnere és ez semmit sem változott az elmúlt évtizedben, csakúgy ahogy a többi korlátot sem lépték át többen vagy kevesebben.
 
A 15 éven felüli népesség négytizedének, az első közösülésen már túlesettek egyharmadának (34 százalék) nincs jelenleg tartós szexuális kapcsolata (30. ábra). Természetesen a legnagyobb arányban a még és már párkapcsolat nélkül élő legfiatalabbak és legidősebbek élnek szexuális értelemben (is) magányban. Az azonban már kevésbé természetes, hogy a házasságban élők több mint egyötöde sem tartja számon házastársát szexuális partnerként. A magány enyhítésének egyik módja, prostituált szolgáltatásainak igénybevétele a férfiak több mint egytizedével (12 százalék) fordult már elő.
 
A jelenlegi kapcsolat átlagosan 13 éve tart: a 30 évesnél fiatalabbak között 3 éve, a legidősebbek között pedig 34 éve. A társ átlagosan 1,2 évvel fiatalabb a válaszadónál: a nők körében az idősebb, a férfiak között pedig a fiatalabb szexuális partner a jellemző.
 
A magyar társadalomnak az a hattizede, akinek van szexuális partnere, kifejezetten elégedett szexuális életével ebben a kapcsolatban (31. ábra). A szexuális élettel való elégedettséget kifejező szex-index némiképp mást fejez ki, mint a korábban vizsgált élvezet-index, amely elsősorban annak meghatározására szolgál, hogy mit jelent az egyén életében a szex: nagyon sok élvezetet okoz, többnyire élvezetet okoz, közömbös vagy esetleg kifejezetten kellemetlen. Ezzel szemben a szex-index inkább egy viszonyszám, amely azt fejezi ki, hogy az egyén az elvárásaihoz képest mennyire elégedett a szexuális életével, tehát adott esetben a szexnek kisebb jelentőséget tulajdonító egyén is lehet maximálisan elégedett nemi életével. Ez mutatkozik meg abban is, hogy szemben az élvezet-index-szel a szex-index nem mutat összefüggést olyan „stimuláló szerekkel”, mint a pornónézés gyakorisága, vagy az elmúlt egy évben alkalmazott szexuális technikák száma, hanem attól függ a leginkább, hogy a partner mennyire jelent felfedezni való újdonságot: életkortól függetlenül minél rövidebb ideje tart a kapcsolat, annál kielégítőbb lehet a szex (32. ábra). Egyébként a szexuális élet megítélése a gyakorisággal mutatja a legerősebb összefüggést, itt azonban nehéz megállapítani az összefüggés irányát: minél gyakrabban szeretkezik valaki, annál elégedettebb vagy elégedett lévén, gyakran szeretkezik? Ezeken kívül még két meghatározó tényező van: a nem és a szexualitással kapcsolatos otthoni gyerekkori légkör. A szexuális partnerrel rendelkező nők és azok, akik szabadabban beszélhettek otthon testi dolgokról nagyobb mértékben adnak hangot elégedettségüknek. Ezzel szemben a szerelem-index legfontosabb meghatározója a kor: a fiatalok hajlamosabbak a szenvedélyes szerelemre, mint az idősebbek (33-34. ábra). Ezen kívül a hetente többszöri szexuális élet is átlagon felüli szerelmet eredményez és nem utolsósorban a nők ebben az esetben is hajlamosabbak elégedettségüket kifejezni.
 
Mindent egybevetve az elmúlt öt évben csak kevesek szexuális élete romlott, a relatív többségnek változatlan maradt (35. ábra). Ugyanakkor a válaszadók közel négytizede tudott javulásról beszámolni. Ennek egyértelműen egy friss kapcsolat a legjobb biztosítéka (36. ábra). A többváltozós statisztikai elemzés alapján ugyanis ez bír a legnagyobb magyarázó erővel a szexuális élet változásának megítélésében. A gyakori nemi élet is szükséges a változás érzékeléséhez. Ezen túl, minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy javuló tendenciát mutasson életének ez a szelete.
 
Ha a szexualitással kapcsolatos beállítódásokat az aktusra vonatkozó preferenciáknál szélesebb összefüggésben vesszük szemügyre, legalábbis részben ellentmondásos tendencia figyelhető meg. Változatlanul a partnerek közötti összhang tekintetében a legnagyobb az egyetértés, és általában kevés dolog megítélése változott az elmúlt évtizedben (37.1-37.2-38.1-38.2-39.1-39.2. ábra). Mindeközben elfogadottabbak lettek a szexualitás elidegenedett, és az önreprezentációval összefüggő elemei. Ezzel összefüggésben nőtt azok aránya, akik nem fogadják el, hogy egy kapcsolatban a nő számottevően idősebb a férfinál, továbbá azoké, akik szerint valamelyik félnek jobban kell alkalmazkodni a másik igényeihez, és ez mind a férfiakra, mind a nőkre vonatkozóan érvényes.
 
A szexualitással kapcsolatos attitűdök, és a szexuális szokások változásának hátterében minden bizonnyal kiemelkedő szerepe van annak a változásnak, amely a szexualitás kommunikációs környezetében ment végbe. A szexuális ismeretek kialakulásában felértékelődött a partnerek, a szülők, a pornó és a kortárs csoport szerepe, miközben a felvilágosító irodalomé csökkent, a professzionális forrásoké pedig a legkevésbé jelentős (40. ábra). Egyébként az emberek havonta átlagosan 2-4 napon néznek pornót, a leggyakrabban a tévében. A férfiak legalább háromszor annyi alkalommal töltenek időt ezzel, mint a nők (41. ábra). Ez a szokás a legfiatalabbakra jellemző a leginkább, de a 18-39 év közöttiek körében is igencsak elterjedt, 40 év felett viszont lényegesen ritkább (42. ábra). A 10 legnagyobb magyar pornószájt látogatottsági adataival összehasonlítva a pornónézés gyakorisága lényegesen nagyobb, mint a felmérés alapján készített becslés. A Medián Webaudit szerint ezeket az oldalakat naponta átlagosan 130-140 ezren látogatják, ami lényegesen nagyobb az önbevallások alapján kalkulált közönségméretnek. A részletesebb elemzésre alkalmas WebProfile-adatok szerint az interneten pornót nézők 77 százaléka férfi, és 23 százaléka nő, vagyis a felmérésben a nők a ténylegesnél lényegesen ritkább pornónézésről számolnak be, és a legfiatalabbak körében ugyanilyen irányú torzulás figyelhető meg.
 
Annak ellenére, hogy a szülők szerepe számottevően nagyobb lett a szexuális ismeretek továbbadása tekintetében, és a családon belüli, a szexualitással összefüggő kommunikáció megítélése is javult 5 százalékpontot az elmúlt évtizedben, még mindig nagyon távol van attól, hogy teljesen szabadnak értékeljék. Még a 15-17 évesek is a közepesnél kevésbé elégedettek ezzel, az 50 évesnél idősebbek pedig úgy emlékeznek vissza gyerekkorukra, hogy lényegében egyáltalán nem beszéltek ilyen dolgokról otthon (43. ábra).
 
A kommunikációs hatás jelentőségének megítélése tekintetében nyolc csoportot különböztettünk meg (44. ábra). A relatív többség (36 százalék) általában kedvezőnek ítéli, hogy a korábbinál nyíltabban lehet beszélni a szexről, és egyetért mind azzal, hogy ennek következtében felszabadultabbá, teljesebbé válik az emberek szexuális élete, mind azzal, hogy ez a változás nem korlátozódik a beszédre, hanem a szokásokat is érinti. További 14 százalék az utóbbi tényező tekintetében vélekedik másképp, 6 százalék szerint pedig az előbbiben: úgy vélik, hogy az intenzívebb kommunikáció inkább szorongást vált ki, egyötöd szerint pedig kedvező a változás, de ez csak a beszéd szabaddá válására vonatkozik, egyébként inkább szorongást vált ki. A válaszadók 6 százaléka éppen a szexuális viselkedésre vonatkozó hatása, szabaddá válása miatt nem örül a nyíltabb kommunikációnak, 4 százaléknak önmagában a beszéd eldurvulása miatt vannak rossz érzései, további 3 százalék pedig a (mások) viselkedését érintő következményei miatt szorongást érez saját szexuális teljesítménye miatt. A válaszadók egytizede nem örül a jelenségnek, úgy ítéli, hogy a változás a beszédre korlátozódik és szorongást érez.
 
 
A felmérést a HVG megbízásából készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a 15 éves és idősebb népesség körében. A kutatás önkitöltős kérdőívvel történt, amelyet a Medián kérdezőbiztosai a 2007. júniusi omnibusz-kutatás során adtak át a megkérdezetteknek. A szokásos felnőtt mintát a 15 és 17 év közötti korcsoport mintájával egészítettük ki, így összesen 1000 fő töltötte ki a kérdőívet. A véletlen minta kisebb torzulásait súlyozással úgy korrigáltuk, hogy az adatok kor, iskolai végzettség és településtípus szerint pontosan tükrözzék az ország 15 éves és idősebb népességének összetételét. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek befolyásolhatták a válaszadási hajlandóságot, ám egy felmérés keretei között nem kontrollálhatók. Így, annak ellenére, hogy a lehető legnagyobb diszkréció biztosítása érdekében a válaszadók lezárt borítékban adták át a kitöltött kérdőívet a kérdezőbiztosoknak, a mintában minden bizonnyal kisebb súllyal szerepelnek azok, akik szégyenlősebbek vagy más okból nem szívesen nyilatkoznak szexuális kérdésekről, még egy anonim kérdőív keretében sem. Egyébként az ismert társadalmi-demográfiai csoportok között is szignifikáns különbség van a kérdőív kitöltésében. Az idősebbek, a falusiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a nők az átlagosnál nagyobb arányban utasították vissza a kérdőív kitöltését.
A cikkben szereplő 1996-os adatok a Medián, 1996 novemberében és decemberében a 18 éves és idősebb népesség körében ugyanilyen módszerrel készített felméréséből származnak.




Ábrák