A közvélemény az ügynökiratok nyilvánosságáról
www.median.hu 
2018. július 19. 

Website tartalom


10 éve mértük
A MEDIÁN
Média

Halálos segítség

Bár az elmúlt tíz évben valamelyest csökkent a „kegyes halál” támogatottsága a magyar társadalomban, a többség (55 százalék) még mindig „egyetért azzal, hogy Magyarországon megengedett legyen az eutanázia”.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. július 27.

A közvélemény az ügynökiratok nyilvánosságáról

Az állambiztonsági iratátadás máig megoldatlan helyzetét tekintve nem meglepő, hogy a közvélemény politika iránt érdeklődő része már tíz évvel ezelőtt is szeretett volna többet megtudni az ügynökjelentésekről – derül ki a Medián 1997 júniusában 1200 fő személyes megkérdezésével készült, országosan reprezentatív felméréséből.

Az elmúlt hetekben, hónapokban ismét foglalkoztatta a közvéleményt az úgynevezett ügynökkérdés, ám a rendszerváltás után majdnem két évtizeddel sem sikerült a közelmúlt magyar történelmének eme szeletéhez közelebb jutni akár a közéletnek, akár a tudományos kutatóknak, sőt, az ügyiratok jelentős részéről ma sem tudni, hol is kellene keresni. Az állambiztonsági iratok nyilvánossága már tíz évvel ezelőtt is izgatta az emberek számottevő hányadát: a népesség egyharmada mondta, hogy szeretné megismerni a róla készült jelentéseket, amennyiben vannak ilyenek. Sőt a politika iránt nagyon érdeklődők közül minden második szeretett volna betekinteni a hajdani titkosrendőrség rá vonatkozó anyagaiba (1. ábra). Az ügynökügyek iránti közéleti érdeklődéssel kapcsolatban kritikus hangokat is lehetett hallani, amelyek többek között azt hangsúlyozták, hogy ez az érdeklődés nem annyira morális-legitimáló igénnyel, mint inkább a bulvárlapok stílusához hasonló, mások titkaiban „vájkálás” igényére vezethető vissza. Ennek tudományos igényű megerősítése vagy cáfolása más jellegű kutatást igényelne, az viszont ebből a felmérésből is látható, hogy jó néhány ember (nyolcból egy) már komolyan elgondolkozott azon, hogy a saját környezetében ki lehetett a titkosrendőrség besúgója (2. ábra), és valamivel több mint a válaszadók negyede (27 százalék) kíváncsi volt arra, hogy a környezetében pontosan ki volt ügynök.
 
A többség egyébként (tíz megkérdezettből hét) úgy gondolta, az államszocializmus idején nem figyeltek meg mindenkit, csak azokat, akik aktívan politizáltak, és mindössze minden hatodik vélekedett úgy, hogy a titkosrendőrség totálisan szem előtt tartotta a társadalmat. Ez utóbbit egyébként nagyobb arányban mondták azok, akik nagyon érdeklődtek a politika iránt (3. ábra). Emellett minden tizedik ember gondolta úgy, hogy annak idején őt magát is figyelték, ám sajátos módon többségük (55 százalék) nem akart betekinteni az akkor írt jelentésekbe. A „másik oldalról” jóval kevesebben mondták magukat érintettnek, – a statisztikai hibahatárt figyelembe véve – lényegében senki sem volt (mindössze a megkérdezettek 3 százaléka), aki azt mondta volna magáról, hogy annak idején a titkosrendőrség megpróbálta rábírni, gyűjtsön információkat másokról.




Ábra