Jobbkanyar
www.median.hu 
2014. augusztus 23. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Két választás között

A „győzteshez húzás” klasszikus jelensége és a politikai közhangulat számottevő javulása – röviden így foglalható össze a Medián két választás közötti, április utolsó hétvégéjén készült felmérésének eredménye.  

Rejt a pálya

A választási kampány hajrájában nem a Fidesz újabb győzelme, hanem annak mértéke a kérdés. A Medián március második felében, már az előrejelzés igényével készült felmérése szerint a kormánypárt a teljes népesség 36 százalékának, és ezen belül a választani tudó „biztos” szavazók 47 százalékának támogatását tudhatja maga mögött.  


Se nem hozott, se nem vitt

Paksi bővítés: súlyos fenntartások

Önök kérték



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. február 25.

Jobbkanyar

Pártok és politikusok népszerűsége

A Fidesz és az MSZP erőviszonya nem sokat változott, de a tovább romló, cigányellenességgel is súlyosbított közhangulat a Jobbik megerősödését hozta – ez a HVG számára készített februári Medián-elemzés legfeltűnőbb eredménye.
 

A két nagy párt támogatottságának alakulása az elmúlt fél évben viszonylag kevés izgalmat hozott: akárcsak januárban, úgy most is a teljes népesség 42 százaléka szavazott volna a Fideszre és 19 százaléka az MSZP-re. A változás „csupán” annyi, hogy a Fidesz-táborban jelentősen nőtt a magukat „biztos” szavazóknak mondók aránya, így a választani tudó „biztos” szavazók körében tovább nőtt az ellenzéki párt előnye.
 
A Jobbik látványos előretörését részben a szimpatizánsai nagyon magas részvételi hajlandósága magyarázza. A Medián a 2006-os parlamenti választás óta minden hónapban úgy mérte a pártok támogatottságát, hogy a válaszadóknak átadott válaszlapon – az összes létező párté között – a Jobbik neve is szerepelt. Az elmúlt csaknem két évben azonban egyszer sem fordult elő, hogy a teljes népesség 1 százalékánál többen szavaztak volna a radikális jobboldali pártra – általában még annyian sem. Ebben a hónapban azonban már a megkérdezettek 2 százalékának a Jobbik volt a kedvenc pártja, ráadásul ők minden más párt szimpatizánsait messze meghaladó, 83 százalékos arányban mondták azt, hogy biztosan részt vennének egy most vasárnapi választáson. Ez a kiugróan erős elkötelezettség persze lehet egyszerű véletlen is, hiszen a szokásos, 1200 fős közvélemény-kutatási merítés alapján még a nagy pártok támogatóinak a részvételi hajlandóságát is csak tág hibahatáron belül lehet becsülni, nemhogy egy ilyen kis választói csoportét. A nemzetközi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a Jobbikhoz hasonló kis radikális pártok másoknál sokkal hatékonyabban tudják mozgósítani a támogatóikat, főleg az olyan belpolitikailag kis téttel bíró szavazásokon, mint a közelgő EP-választás. Bárhogy lesz is, az tény, hogy a választani tudó „biztos” szavazók körében a januári 1-ről 4 százalékosra nőtt a Jobbik támogatottsága. Egy másik figyelemre méltó változás, hogy 2007 decembere óta 11-ről 19 százalékra nőtt azok aránya, akik saját bevallásuk szerint rokonszenveznek a Magyar Gárdával (miközben 15-ről 21 százalékra nőtt azoké, akikben félelmet kelt a félkatonai szervezet működése).
 
A radikális jobboldal megerősödése aligha független attól, hogy a kutatást megelőző napokban romák által elkövetett bűntényekkel volt tele a sajtó. A jelek szerint ezek a fejlemények már nem nagyon növelték a lakosság cigányellenességét, hiszen az eddig is meglehetősen erőteljes volt, új jelenség azonban, hogy a romákkal kapcsolatos véleményalkotás kezd részévé válni a szavazók politikai identitásának is (lásd Fagypont körül című írásunkat). A cigánykérdéssel kapcsolatos ideologikus vita azonban nemcsak a Jobbik erősödéséhez járulhatott hozzá, de elképzelhető, hogy szerepet játszott az SZDSZ támogatottságának növekedésében is. Az ideológiai viták általában kedveznek a kis pártoknak: minél inkább ilyenek határozzák meg a közéletet, annál valószínűbb ugyanis, hogy a szavazók az értékválasztásaik és nem a pártok vélt vagy valós hozzáértése és hatalmi képességei alapján szavaznak. Mindenesetre a Jobbik a cigánykérdés napirendre tűzésével kerülhetett fel a politikai térképre, a liberálisok pedig ennek ellenreakciójaként kerülhettek ki az elmúlt hónapok slamasztikájából: a pártot választók körében az SZDSZ 5 százalékon áll, a választani tudó „biztos” szavazók körében pedig – szimpatizánsai alacsonyabb részvételi hajlandósága miatt – a Jobbikhoz hasonlóan egy százalékra vannak a parlamenti küszöbtől. Bár a két párt szavazótábora ideológiai értelemben tökéletes ellentéte egymásnak, demográfiai értelemben van közöttük hasonlóság: mindkettő városiasabb és fiatalabb az átlagnál: a Medián-felmérés adatai alapján a Jobbik-szavazók átlagéletkora 38, az SZDSZ-eseké (és a fideszeseké) 43 év, míg az MSZP és az MDF egyaránt 54 éves átlagéletkorú szavazótáborral számolhat.
 
A politikusok népszerűségi listáján mindössze két számottevő változás következett be. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megítélésében nyilván a közhangulat általános romlása tükröződik (hiszen rekordmagasságú, 87 százalékos azok aránya, akik szerint az országban „rossz irányba mennek a dolgok”), Draskovics Tibor népszerűségének statisztikailag is jelentős visszaesése viszont alighanem egy konkrét üggyel, a „cigánybűnözésről” nyilatkozó miskolci rendőrkapitány nagy ellenállást kiváltó, majd visszacsinált menesztésével függ össze.
 
A felméréseket havonta ‑ a legutóbbit 2009. február 6-a és 10-e között ‑ készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
 
POLITIKUSOK ISMERTSÉGE ÉS NÉPSZERŰSÉGE*, százalék 
 
 
ismertség
népszerűség
 
január
február
változás
január
február
változás
Sólyom László
98
97
-1
52
55
+3
Orbán Viktor
100
100
0
50
52
+2
Szili Katalin
97
96
-1
51
51
0
Kósa Lajos
87
87
0
52
51
-1
Pokorni Zoltán
95
95
0
49
48
-1
Varga Mihály
75
75
0
48
48
0
Dávid Ibolya
99
99
0
44
44
0
Navracsics Tibor
86
87
+1
42
43
+1
Göncz Kinga
91
90
-1
43
40
-3
Fodor Gábor
96
95
-1
38
38
0
Semjén Zsolt
74
75
+1
34
34
0
Kiss Péter
75
72
-3
31
31
0
Kövér László
90
89
-1
31
29
-2
Herényi Károly
79
80
+1
27
28
+1
Bajnai Gordon
69
72
+3
29
28
-1
Lendvai Ildikó
97
95
-2
30
27
-3
Szekeres Imre
77
74
-3
27
26
-1
Juhász Ferenc
71
70
-1
27
26
-1
Demszky Gábor
99
97
-2
26
24
-2
Hiller István
87
85
-2
26
24
-2
Gyurcsány Ferenc
100
99
-1
25
21
-4
Veres János
81
85
+4
22
19
-3
Draskovics Tibor
82
86
+4
21
17
-4
Szilvásy György
69
67
-2
18
16
-2
Kóka János
96
96
0
16
14
-2
 
*A népszerűséget a kutatók azzal a kérdéssel mérték, hogy a válaszadó „a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben" az adott politikust. A népszerűség változása Draskovics Tibor és Gyurcsány Ferenc esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.




Ábra