Évleértékelő
www.median.hu 
2017. június 22. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 

A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

A szavazókorú népesség többsége kormányváltást akar, és az így gondolkodók abszolút többsége elfogadná Botkát miniszterelnöknek. Tíz nappal a miniszterelnök-jelöltet állító kongresszus előtt az MSZP megbízásából a Medián gyorsfelmérést végzett Botka László üzenetéről. 


Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan

Önök kérték



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2011. december 17.

Évleértékelő

Míg 2010 a felfokozott várakozások, majd némi elbizonytalanodás éve volt, idén egyértelműen lejtőre került a kormány tevékenységének megítélése – derül ki a HVG számára készített évzáró Medián-elemzésből.

 
A kormányváltás időszakát a közhangulat ugrásszerű javulása jellemezte, 2011-ben azonban az elbizonytalanodás, csalódottság egyre súlyosabb jelei mutatkoztak. Már tavaly novemberben is többségben voltak azok, akik úgy érezték, Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok, ám a választások évfordulóján az arányuk már meghaladta a 60 százalékot, az év végére pedig megközelítette a 80 százalékot, tehát jelenleg már csaknem eléri a választások előtt mért szintet. Derűlátókat szinte csak a Fidesz-támogatók között találni, ám komoly figyelmeztetés lehet a kormánynak, hogy még a kitartó kormánypártiak meghatározó része (43 százaléka) is úgy érzi, az országban rossz irányt vettek a dolgok.
 
Az Orbán-kormány megalakulását követően hónapokig (egész pontosan tavaly novemberig) a válaszadók több mint fele kedvezően ítélte meg a kormányzati munkát, és még az év elején is 45 százalék volt az elégedettek aránya. A választások után egy évvel azonban már csak a válaszadók egyharmada, az év végére pedig csak nagyjából minden ötödik ember vélekedett pozitívan a kormány munkájáról. A lakossági véleményeket százfokú skálára kivetítve a mostani, 30 pontos index már jócskán elmarad az első Orbán-kormány idején mért legrosszabb eredménytől is – annak negatív rekordját ugyanis az 1999 decemberében mért 36 pont jelentette.
 
A demokráciára nézve ennél súlyosabb problémát jelez, hogy az idén húsz éve nem látott mélypontra, 40 százalékra süllyedt a magukat biztos szavazónak vallók aránya, miközben a választókorúak jelentős része (novemberben 42, de decemberben is 40 százalék) nem talál olyan pártot, amit támogatni tudna. A „választani tudó biztos szavazók” gyakran emlegetett kategóriája például ebben a helyzetben statisztikailag alig értelmezhető, hiszen a választópolgárok nagy része olyannyira kiábrándult a politikából, hogy valószínűleg el sem menne szavazni, és még a részvétel mellett elkötelezetteknek is közel az egyötöde jelenleg egyik pártra sem adná a voksát. Az a csoport, amelyik „biztosan” részt venne a választáson, és választani is tudna a pártok közül, jelenleg a választókorú lakosság alig harmadát teszi ki.
 
A helyzet különlegességét az adja, hogy a kormány romló megítélése ellenére még most is a kormánypárt a legnépszerűbb. A választani tudó „biztos” szavazók körében a Fidesz támogatottsága az év nagy részében az 50 százalékot is meghaladta, ami elméletileg azt jelentené, hogy egy idei választáson több szavazatot gyűjthetett volna be, mint az összes ellenfele együttvéve. A kormányoldal ugyanakkor a „megnyugtató” előnyéből is folyamatosan veszített az év során, a támogatottsága ebben a körben decemberre 43 százalékra mérséklődött.
 
Ráadásul ‑ távol a következő választásoktól ‑ sokkal fontosabb lehet az az információ, hogy egy párt a teljes választókorú lakosság mekkora részének támogatására számíthat. A teljes népességben tavaly nyár óta látványosan zuhant a kormánypárt támogatottsága: a Fidesz a választások után meglévő szimpatizánsainak mostanra csaknem felét elveszítette (a tavaly nyáron mért 50 százalékos támogatottságából csak 26 százalék maradt), ami közel kétmillió csalódott embert jelent. És bár másfél év távlatából már nem teljesen megbízható a válaszadók emlékezete, mégis komoly figyelmeztetés, hogy azoknak az embereknek, akik emlékeik szerint 2010-ben a Fideszt támogatták, ma már csak alig több mint fele (56 százalék) döntene ugyanígy. A Fidesz egykori támogatóinak közel háromtizede jelenleg a pártpreferencia nélküliek népes táborát gyarapítja, mintegy 15 százalékuk viszont már át is állt valamelyik másik párthoz (részben a Jobbikhoz, de az MSZP és az LMP szavazótáborába is kerültek egykori fideszesek).
 
Az ellenzék a kormánypárti szavazótábor zsugorodása ellenére sem tudott igazán megerősödni. A kiábrándultságból a jelek szerint a Jobbik profitált a legtöbbet, a párt támogatottsága a teljes népességen belül az év elején mért 7-8 százalékról 11-12 százalékra nőtt (szeptemberben és novemberben szinte ugyanakkora támogatói bázis állt mögötte, mint az MSZP mögött). A szocialisták támogatottsága az év során 12 és 17 százalék között ingadozott, miközben Gyurcsány Ferenc új pártja decemberben 3 százaléknyi szimpatizánst tudhat maga mögött. A Demokratikus Koalíció megjelenése először elbizonytalaníthatta a baloldali szavazókat, ám mostanra a DK-nak és az MSZP-nek együtt ugyanannyi támogatója van, mint az MSZP-nek volt októberben (és ha egy pillanatra mégis a választani tudók megoszlására tekintünk, decemberre a Gyurcsány-párt már önállóan is elérte a parlamentbe jutási küszöböt). Eközben az LMP támogatói bázisa az év elején mért 3 százalékos szintről 4-6 százalékosra nőtt.
 
A jelenlegi lakossági közhangulatról ugyanakkor a vezető politikusok „népszerűségi” rangsora is sokat elárul. A magyarok eszerint lényegében a teljes jelenlegi politikai elitet elutasítják – aligha lehet másképp értelmezni azt, ha még a „legkedveltebb” politikust is az emberek mindössze harmada látja szívesen fontos pozícióban. Külön is figyelemre méltó a miniszterelnök népszerűségének alakulása. Közvetlenül a választások után Orbán Viktor személyesen is „kétharmados támogatottságot” élvezett, vagyis 68 százalékos volt a népszerűsége. Idén szeptemberre azonban a kedveltsége minden korábbinál alacsonyabbra, 40 százalék alá csökkent, azóta pedig tovább zuhant – jelenleg már csak 31 százalék látja őt szívesen „fontos politikai szerepben”. És bár Orbán korábban mindig számíthatott szinte a teljes Fidesz-szavazótábor szimpátiájára, a legutóbbi felmérésben már pártjának szavazói közül is minden tizedik nyilatkozott úgy, hogy nem szívesen látja őt kulcspozícióban. A decemberi politikuslista élén egyébként, akárcsak novemberben, Schmitt Pált találjuk. Az, hogy a köztársasági elnökhöz kötődik a legmagasabb támogatottság, korábban is általános jelenség volt, azonban egyetlen korábbi államfő népszerűsége sem süllyedt ilyen alacsonyra. Még a volt államfők közül a legkevésbé népszerű Sólyom Lászlót is hivatali idejében mindvégig az emberek több mint 50 százaléka támogatta, Schmitt Pált azonban (a tavaly szeptemberben mért 60 százalékkal szemben) jelenleg már csak 33 százalék.
 
A felmérést 2011. december 2-a és 6-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék .
 
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása
százalék
 
ismertség
népszerűség
 
november
december
változás
november
december
változás
Schmitt Pál
94
94
0
36
33
-3
Varga Mihály
74
78
+4
31
32
+1
Orbán Viktor
99
100
+1
33
31
-2
Pokorni Zoltán
91
90
-1
32
31
-1
Rogán Antal
84
85
+1
33
31
-2
Tarlós István
88
87
-1
25
30
+5
Navracsics Tibor
91
93
+2
29
29
0
Kósa Lajos
87
86
-1
33
29
-4
Martonyi János
79
79
0
33
29
-4
Mesterházy Attila
95
96
+1
26
26
0
Schiffer András
71
72
+1
28
26
-2
Vona Gábor
87
89
+2
23
25
+2
Semjén Zsolt
74
77
+3
25
22
-3
Kövér László
90
90
0
21
21
0
Szijjártó Péter
87
84
-3
26
21
-5
Lázár János
80
80
0
25
21
-4
Kovács László
81
79
-2
21
21
0
Kiss Péter
70
68
-2
22
21
-1
Szekeres Imre
77
76
-1
17
19
+2
Szanyi Tibor
65
66
+1
20
19
-1
Pintér Sándor
87
87
0
18
18
0
Hende Csaba
60
60
0
23
18
-5
Gyurcsány Ferenc
99
99
0
16
17
+1
Matolcsy György
83
90
+7
19
16
-3
Hoffmann Rózsa
68
70
+2
17
14
-3
 
Politikusok népszerűsége 2011. decemberben (fekete számokkal a népszerűség, alatta zárójelben annak változása a novemberihez képest; a politikusok ismertségét, illetve annak változását szeptemberről decemberre az oszlopok alján látható piros számok mutatják). A népszerűséget a kutatók azzal a kérdéssel mérték, hogy a válaszadó „a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben" az adott politikust. A népszerűség változása Hende Csaba, Szijjártó Péter és Tarlós István esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.




Ábrák