Tartják a rossz irányt
www.median.hu 
2017. november 22. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2008. május 31.

Tartják a rossz irányt

A magyarok többsége előrehozott választásokat szeretne, de az így gondolkodóknak jó ötöde el sem menne szavazni. Ez az ellentmondás az egyik legérdekesebb megállapítása a HVG megbízásából készült májusi Medián-elemzésnek, amely régi negatív rekordok megdőléséről is beszámol.

 
A legújabbkori hazai közvélemény-kutatások történetében talán soha nem volt ennyire életszerű a szokásos kérdés: „ha most vasárnap lennének a választások, melyik pártra szavazna?” Napjainkban ugyanis a közbeszédben is valóságos politikai alternatívaként emlegetik az új választások kirását, és ami a közvéleményt illeti, ennek a forgatókönyvnek van a legnagyobb támogatottsága, ráadásul a támogatók száma rohamosan gyarapodik: arányuk az áprilisi 50 százalékról egy bő hónap alatt 56 százalékra nőtt, miközben a kisebbségi kormányzás fennmaradását a megkérdezetteknek csak egy tizede tartja kívánatosnak (1. ábra).
 
A lendület persze megtörik, amikor a tényleges voksolásról van szó: az előrehozott választásokat pártolóknak mindössze 59 százaléka állítja, hogy egy közeljövőben megtartandó parlamenti tisztújítás alkalmával biztosan az urnához járulna, miközben 22 százalékuk úgy nyilatkozott a Medián kérdezőbiztosainak, hogy „most vasárnap” valószínűleg vagy biztosan nem menne el szavazni. A teljes szavazókorú népességben egyébként a „biztos” szavazók aránya májusban 51 százalék volt – a jelek szerint az eredményes népszavazást követően néhány százalékponttal erősödött a szavazási hajlandóság, amely a korábbi hónapokban 50 százalék alatt maradt, és 45 százaléknyi biztos szavazóval tavaly októberben érte el a mélypontját (2. ábra).
 
A szavazók viszont – akár biztosak a részvételükben, akár nem – nagy többségben az ellenzékre adnák a voksukat. Ebben a tekintetben az elmúlt fél évben alig történt változás: hónapról hónapra a választani tudó „biztos” szavazók mintegy kétharmada szavazna a Fideszre és mintegy negyede az MSZP-re (3. ábra). Az utóbbi hónapok kedvezni látszanak az MDF-nek, amely a parlamenti bejutási küszöböt jelentő 5 százalék körül stabilizálta a helyzetét, a kormánypártból ellenzékké átigazolt SZDSZ viszont egyáltalán nem profitált a váltásból, ugyanis támogatottsága korábban a választani tudó „biztos” szavazók körében általában az 5 százalékos küszöb körül ingadozott, az elmúlt fél évben viszont egyszer sem haladta meg a 3 százalékos arányt.
 
Nem meglepő, hogy az esélyek elbillenését a nagyközönség is érzékeli. 71 százalékuk a következő választásra a Fidesz győzelmét valószínűsíti, míg az MSZP sikerét mindössze 9 százalékuk feltételezi. Ez azt is jelenti, hogy az MSZP-szavazók nagy része sem bízik a szocialisták győzelmi esélyében: most először közöttük is azok vannak többen (43 százalék) akik szerint ha most lennének a választások, a Fidesznek állna a zászló, miközben saját pártjukról csak bő egyharmaduk (37 százalék) gondolja ugyanezt.
 
A borúlátás valójában pártállástól függetlenül eluralkodott, annyira, hogy a rendszerváltás óta készített Medián-felmérések egyikében sem mondták ennyien, hogy az országban általában véve rossz irányba mennek a dolgok. 1995 októberében, fél évvel a Bokros-csomag bejelentése után 80 százalék volt a pesszimisták aránya, most 82 százalék. Ahogy akkor, úgy most is elsősorban a rossz gazdasági kilátások okozhatták a borúlátást, hiszen a pesszimista véleményen lévők már 2006 nyarán, a megszorító intézkedések bejelentése után jókora többségbe kerültek. A mostani további visszaesés azonban valószínűleg inkább a politikai bizonytalansággal magyarázható, hiszen a háztartás és az ország gazdasági helyzetére vonatkozó várakozások voltak már rosszabbak is. Annyi bizonyos, hogy az előző hónaphoz hasonlóan a napirenden lévő közéleti témák közül egyértelműen a koalíciós szakítás keltette fel leginkább a szavazók figyelmét, a konszolidáció jeleit pedig nem érzékeli a közvélemény - legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a kormányátalakítást csak a negyedik legfontosabb fejleménynek értékelték a megkérdezettek a médiában legtöbbet szereplő 15 téma közül.
 
A miniszterelnöknek az elmúlt hónapokban is folytatódott népszerűségvesztése viszont egy még korábbi negatív rekord megdőléséhez vezetett: Gyurcsány Ferencet májusban a szavazók 19 százaléka látta szívesen „fontos politikai szerepben”, ami alulmúlja az összes korábbi kormányfő legrosszabb népszerűségi indexét, hiszen Antall Józsefnek 25, Boross Péternek 39, Horn Gyulának 29, Orbán Viktornak 40, Medgyessy Péternek 37 százalék volt a legalacsonyabb kedveltségi mutatója. Gyurcsányt a jobboldali szavazók soha sem kedvelték, a megszorítások bejelentése és az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a „bizonytalanoknál” is jócskán visszaesett a népszerűsége, az MSZP- és az SZDSZ-szavazók túlnyomó többségének a rokonszenvét azonban meg tudta tartani. A tavaly tavasz óta rendre jelentkező koalíciós feszültségek nyomán azonban az SZDSZ-szimpatizánsok körében is folyamatosan zsugorodott a népszerűségi mutatója, így az elmúlt hónapokban már csak minden harmadik liberális szavazó rokonszenvezett vele. Ráadásul az utóbbi bő negyedévben az MSZP mellett kitartó szavazók körében sem volt teljesen egyöntetű a megítélése: korábban gyakorlatilag 100 százalék volt a népszerűsége az MSZP-táborban, ez mostanra 80 százalékra esett vissza.
 
A koalíciós pártok elhidegülésének a fő vesztese mégis Kóka János, akinek a népszerűsége nagyjából akkortól és nagyjából olyan mértékben esett vissza a szocialista szavazók körében, mint ahogy Gyurcsányé a liberálisoknál. A különbség „csupán” annyi, hogy az előbbiek jóval többen vannak, így a teljes népességre vetítve ugyanaz a jelenség Kóka esetében jóval nagyobb népszerűségvesztést eredményezett. A szabaddemokrata pártelnök népszerűsége a tavaly tavaszi elnökké választása óta igazából csak az MSZP-szavazók körében csökkent, ám ott nagyon: 70-ről 31 százalékra. Ráadásul Kókának azzal a lélektani hátránnyal is szembe kell néznie, hogy Horváth Ágnes menesztése miatt már nincs olyan vezető politikus, aki mögé szorulna a népszerűségi listán.
 
A felméréseket havonta ‑ a legutóbbit 2008. május 6-a-e és 13-a között ‑ készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
 Politikusok ismertségének és népszerűségének* változása
 
 
ISMERTSÉG
(a megkérdezettek százalékában)
NÉPSZERŰSÉG
(a politikust ismerők százalékában)
 
január
május
január
május
Sólyom László
98
97
56
60
Kósa Lajos
85
86
60
52
Orbán Viktor
100
100
48
51
Pokorni Zoltán
96
94
51
51
Szili Katalin
97
96
48
50
Dávid Ibolya
99
99
54
47
Fodor Gábor
92
92
43
45
Navracsics Tibor
86
86
40
44
Göncz Kinga
89
86
38
38
Kövér László
90
90
31
28
Lamperth Mónika
94
95
27
26
Herényi Károly
78
83
31
26
Demszky Gábor
98
98
26
25
Lendvai Ildikó
95
95
26
25
Szekeres Imre
84
76
26
25
Draskovics Tibor
78
82
20
20
Veres János
79
79
18
20
Gyurcsány Ferenc
100
100
23
19
Hiller István
86
90
21
19
Kóka János
96
96
20
12
* „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában
A népszerűség változása Dávid Ibolya, Gyurcsány Ferenc, Herényi Károly, Kóka János, Kósa Lajos, Navracsics Tibor és Sólyom László esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.




Ábrák