Szülők és gyerekek
www.median.hu 
2017. szeptember 23. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2008. május 20.

Szülők és gyerekek

Felmérés a generációk közti segítségnyújtásról

Nemzetközi felmérések szerint a magyarok nemcsak általában az egyik legborúlátóbb nemzet Európában, hanem saját öregkorukra gondolva is több bennük az aggodalom. A negatív jövőképnek megfelelően sok családban van összefogás a generációk között, azaz ritka az olyan, amikor szülők és felnőtt gyerekek nem segítenek egymásnak.

 
A megkérdezettek majdnem felének (47 százalék) van felnőttkorú gyermeke, bár minden hatodiké még otthon lakik vele együtt. A nagykorú gyerekek szülei kétharmadának már unokája is van. A fiatalok pályakezdése, egzisztenciájának megteremtése gyakran igényli a szülők segítségét, és ezt igazolják is a Népszabadság számára készített felmérésünk adatai. Azoknak a válaszadóknak, akiknek felnőtt gyermekük van, kétharmada mondta, hogy valamilyen módon segíti még a gyerekét. Minden nyolcadik-kilencedik viszont sem a gyerekét nem segíti, sem ő maga nem kap a fiataloktól támogatást (1. ábra).
 
A szülők által a fiataloknak nyújtott segítség gyakran pénz formájában érkezik, míg az idősödő szüleiket támogató felnőttek jellemzően inkább természetbeni segítséget nyújtanak. A felnőtt gyerekek számára leggyakrabban biztosított támogatás a rendszeresen adott kisebb pénzösszeg (41 százalék ad ilyet felnőtt gyermekének), az unokákra vigyázás (összesen 38, az unokások körében 59 százalék) és a besegítés a házimunkába (29 százalék), de minden hatodik alkalmanként nagyobb összeget is ad nagykorú gyerekének (2. ábra). Összesen tíz szülőből hárman mondták, hogy jellemzően pénzzel segítik nagykorú csemetéiket, valamivel kevesebb mint fele pedig ha ad is pénzt, inkább természetben: a háztartásban és gyereknevelésben segít. Minden ötödik szülő azonban sem pénzben, sem természetben nem nyújt támogatást nagykorú gyerekének (3. ábra).
 
Sok családban az is előfordul, hogy a felnőtt gyerekek kénytelenek támogatni idősödő vagy munkanélkülivé vált szüleiket. A nagykorú gyerekkel bíró válaszadók kétharmada mondta, hogy kap segítséget a gyerekétől, de ez túlnyomórészt természetbeni segítséget jelent, anyagi javakat csak elvétve kapnak a leszármazottaktól. A megkérdezetteknek a házimunkában (41 százalék), az otthoni javításokban, szerelésekben (34 százalék), bevásárlásban (33 százalék), hivatalos ügyek intézésében (27 százalék) és a gyógyszerek kiváltásában (26 százalék) segítenek leginkább a fiaik és lányaik (4. ábra).
 
Bár azok közül, akiknek van felnőtt gyerekük, csak kevesen mondták, hogy már nem támogatják őket, a felnőtt népesség relatív többsége arról számolt be, hogy ő semmilyen segítséget nem kapott a szüleitől nagykorúvá válása után, sőt sokan az idős szüleiket kénytelenek valamilyen formában maguk segíteni. Tíz válaszadóból négyen arról beszéltek, hogy felnőttkorukban semmilyen eszközzel nem tudták támogatni őket a szüleik, minden harmadik viszont anyagi és természetbeni gondoskodást is kapott. Emellett minden ötödik csak a háztartásban kapott segítséget a szüleitől, minden huszadik pedig csak pénzre számíthatott (5. ábra). A huszadik században egyébként – ha hinni lehet a válaszadók emlékeinek ‑ jelentősen megnőtt a szülők gondoskodási kapacitása, azaz a felnőtt gyerekeiket nem támogatók aránya fokozatosan apadt. A most 60 év körüliek közül a többség még magára volt utalva, míg a mai fiataloknak csak egy kis része nem kap szülői támogatást. A másik változás az elmúlt 100 évben az, hogy fokozatosan csökkent azok száma, akik szüleiktől felnőttkorukban csak természetbeni segítséget remélhettek, és jelentősen nőtt, akik pénzt vagy pénzt is kaptak. Ennek az egyik oka minden bizonnyal az, hogy emelkedett az életszínvonal, azaz egyre többen engedhették meg maguknak, hogy gyerekeiket felnőtt korukban is támogassák. Egy másik ok a többi között az lehet, hogy akik maguk is sok nehézséggel kezdték saját önálló életüket, szülőként annál inkább, sokszor erejükön felül igyekeznek támogatni saját fiatal felnőtt gyerekeiket, hogy azoknak már könnyebb legyen az indulás (6. és 7. ábra).
 
Míg a szüleiktől felnőtt korukban is támogatást élvezők általában pénzt és természetbeni segítséget is kapnak, addig az idős szüleikről gondoskodó válaszadók többnyire csak természetben, a háztartással kapcsolatban segédkeznek. Tízből négyen azonban nem gondoskodnak a szüleikről, bár egy jelentős részük (38 százalék) elismeri, hogy ez igazából kötelessége lenne, ami arra utal, hogy nem annyira a hozzáállásukkal, inkább az erőforrásaikkal lehet probléma.
 
Az idősek és a fiatal felnőttek egymás iránti kötelességeiről való gondolkodás nemcsak életkor szerint, hanem kulturálisan is jelentősen eltérhet. A Medián kérdezőbiztosai a beszélgetés során ismertették a válaszadókkal, hogy Franciaországban az alkotmány is leírja: a generációk között egyfajta társadalmi szerződés van, tehát fiatalok és idősek kötelesek segíteni egymást. Nagyjából minden második ember (53 százalék) értett egyet azzal, hogy a fiatalabbaknak kötelességük gondoskodni idős hozzátartozóikról, ám nem sokkal kevesebben voltak azok (43 százalék), akik ezzel szemben úgy vélték, a fiataloknak is sok problémájuk van, nem lehet elvárni tőlük, hogy az idős hozzátartozóikat is ők gondozzák (8. ábra). Fordítva alakult a helyzet az idősek felelősségét tekintve: a válaszadók több mint fele (58 százalék) mondta, hogy az időseknek is sok problémájuk van, nem lehet elvárni ezt tőlük, viszont a felnőtt gyerekektől elvárható, hogy önállóan is boldoguljanak. Ennek az ellenkezőjét, azaz azt, hogy a szülőknek kötelességük támogatni felnőtt gyerekeiket, ha önállóan nem boldogulnak, tízből négyen (38 százalék) választották (9. ábra). Összességében tízből hárman vallották azt, hogy a két generációnak kötelessége gondoskodni egymásról, ám valamivel többen, minden harmadik ember úgy vélte, egyik csoportnak sem kötelessége gondoskodni a másikról. Akik különbséget tettek a két csoport felelőssége között, többnyire a fiataloktól várnak  többet: minden negyedik megkérdezett szerint csak a fiataloknak kötelességük támogatni az időseket, fordítva nem lehet elvárni, alig tíz százaléknyian éppen fordítva, a szülők számára tennék kötelezővé a fiatalok támogatását. Figyelemreméltó ezzel kapcsolatban, hogy a különböző korosztályú válaszadók ugyan mind nagyobb arányban mondták, hogy csak a fiatalabbaknak van ilyen kötelességük, mint azt, hogy csak az idősebbeknek, azért minden csoportban jelentős számban voltak a saját felelősségüket hangsúlyozók. Az idősek például a fiatalabbaknál sokkal nagyobb arányban mondták, hogy csak az idősek kötelesek támogatni felnőttkorú gyerekeiket, a középkorúak és a fiatalok pedig az időseknél nagyobb arányban szorgalmazták, hogy támogatni csak az idős szülőket kell, a fiatalokat nem (10. ábra).
 
Európa fejlettebb országaiban egyre több család dönt úgy, hogy idős hozzátartozóját otthonban helyezi el, mert a családtagok nem tudják rendszeresen meglátogatni vagy magukhoz venni, hogy gondját viseljék. Az időskori segítségnyújtással kapcsolatban, ha nem csupán pénzről, hanem természetbeni segítségről, gondozásról van szó, nagyon megoszlanak a vélemények. A válaszadók fele úgy véli, az idősek rosszabb állapotba kerülnek, ha egy intézménybe költöztetik őket, amit többé nem hagyhatnak el. Ehhez képest alig valamivel kevesebben, tízből négyen képviselték az ellentétes álláspontot, tehát azt, hogy a családtagok nem tudják vagy nem szívesen végzik az idősek otthoni ápolását, az intézményekben viszont szakszerű ellátást kapnak, ezért ott jobb nekik (11. ábra). Ha nem a mindennapi élethez való segítségnyújtásról, hanem „csak” az időskori elszegényedésről van szó, a válaszok kevésbé megosztottak, és a többség elég optimista. Azoknak az embereknek, akiknek van gyermekük vagy tervezik, hogy lesz, háromnegyede gondolja úgy, hogy a gyerekei majd segíteni fogják, ha anyagi gondjai lesznek, sőt tízből négyen teljesen biztosak ebben (12. ábra).
 
 
A felmérést 2008. április 4-e és 8-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 




Ábrák