Hajdútánc
www.median.hu 
2017. szeptember 21. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2008. január 23.

Hajdútánc

Pártok és politikusok népszerűsége

A vezető kormánypárt januárban újabb negatív támogatottsági rekordot könyvelhet el, s a megkérdezettek bő háromnegyede szerint "rossz irányba mennek a dolgok" - derül ki a HVG megbízásából készült januári elemzésünkből.

 
Az új év sem hozott gyógyírt a gyengélkedő szocialistáknak. Napjainkban tartósan az MSZP a legelutasítottabb párt Magyarországon: korábban soha nem mondták ennyien, hogy semmiképp sem szavaznának rá (1. ábra). Az elutasítottsági rekord decemberben dőlt meg, most januárban azonban egy másik, hasonlóan drámai számot is regisztrálhattunk: a nagyobbik kormánypárt támogatottsága a teljes szavazókorú népesség körében 19 százalékra esett vissza (2. ábra). A Medián felméréseinek történetében ezt megelőzően csak a rendszerváltás tájékán (nagyjából 1993 közepéig), aztán átmenetileg 1996-ban, a Bokros-csomagot követő időszakban volt ilyen szűk a szocialisták szavazótábora, ám az összehasonlításnál azt sem szabad elfelejteni, hogy azokban az években még a mostaninál több párt között oszlottak meg, tehát sokkal kevésbé koncentrálódtak a szavazatok.
 
Mindent egybevetve a Fidesz vezető helye minden korábbinál biztosabb, támogatóinak aránya minden választói csoportban több mint kétszerese az MSZP-szavazókénak. Változatlanul sokkal erősebb az ellenzéki párt támogatóinak motíváltsága is: a Fidesz szimpatizánsainak 64 százaléka, az MSZP-seknek 56 százaléka állította, hogy egy „most vasárnapi” választáson biztosan elmenne szavazni. Ennél is jóval nagyobb, 69:28 a különbség a két szavazótábor között a népszavazási részvételi szándékot tekintve, ezért sem meglepő, hogy a tavaszra várható referendum mindhárom kérdésében jó kétharmados többségben vannak az ’igen’ válaszok.
 
A Medián januári felmérése a szokásosnál kétszer nagyobb mintán készült, ezért az adatok lehetőséget adnak arra, hogy ne csak a szavazótáborok nagyságáról, de a belső összetételükről is statisztikai értelemben megbízhatóbb elemzés készüljön. A 2006-os parlamenti választás óta a Fidesz minden jelentős társadalmi-demográfiai csoportban nagyjából azonos mértékben erősödött. Ezzel szemben az MSZP ugyancsak minden rétegben veszített szavazókat, ám korántsem egyforma mértékben. A legutóbbi választáson a szocialisták az idősebbek és alacsonyabb státusú középkorúak köréből kapták a legtöbb szavazatot, a Fidesz táborában pedig főleg a fiatal középrétegek és az idős vallásos szavazók alkottak „koalíciót”. Az elmúlt csaknem két évben a két nagy párt szavazótáborát elválasztó kulturális jellemzők szerepe nem változott. Erre utal, hogy az MSZP az 50 évnél idősebbek és a budapestiek körében veszítette a legkevesebb támogatót – ezekben a csoportokban lehetnek a legnagyobb arányban azok, akik kulturális-ideológiai alapon tartanak ki a népszerűségét vesztő baloldal mellett. A 2006-ban sem igazán jelentős gazdasági-jövedelmi választóvonalak szerepe azonban tovább csökkent azáltal, hogy az MSZP táborát az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a fizikai munkát végzők hagyták el a legnagyobb arányban. Igaz, ezek többsége a Fideszhez sem csatlakozott, inkább a „bizonytalanok” számát növelte.
 
Ha már a cikk elején a rekordokról esett szó, említést érdemel egy másik - nem túl szívderítő – csúcsdöntés is. Azok aránya, akik szerint az országban „rossz irányba mennek a dolgok”, korábban soha nem haladta meg a háromnegyednyit. 2007 decemberében viszont 76, most januárban pedig már 78 százalékra ugrott a helyzetet sötéten látók aránya. A rossz közérzet a lakosság gazdasági várakozásaiban is megjelenik, ám a tavaly év végi mélypont után valamelyest mérséklődött a pesszimizmus. 66-ról 62 százalékra csökkent például azok aránya, akik az ország gazdasági helyzetének a romlását valószínűsítik. És bár január elején a közvélemény szemében egyértelműen az energiaárak alakulása volt az elsőszámú közéleti téma (a kérdőívben felkínált 15 ügy közül a válaszadók 39 százaléka ezt tartotta a legfontosabbnak), meglepő módon az inflációs várakozások még mérséklődtek is valamelyest: a jövő évi pénzromlásra adott becslések átlaga december és január eleje között 21-ről 20 százalékra csökkent. Lehet, hogy a 2007 végén napvilágot látott pesszimista jóslatok után az emberek egy kicsit fellégeztek, mert az energiaárak emelkedése kisebb lett a vártnál, de ennél is valószínűbb magyarázat, hogy a felmérés idején még nem kapták kézhez az új díjszabást tartalmazó számlákat.
 
A politikusok népszerűségi rangsorában végbement kevés számottevő változás közül a leglátványosabb Kósa Lajos debreceni polgármester, Fidesz-alelnök szárnyalása: az ő 10 százalékpontos népszerűség-növekedése azt is jelenti, hogy az októberi negyedik helyről most a lista élére ugrott. Előkelő helyezése elsősorban annak tulajdonítható, hogy pillanatnyilag ő az a Fidesz-politikus, akit a legkevésbé utasítanak el az MSZP-szavazók, hiszen 45 százalékuk szívesen látná „fontos politikai szerepben”, miközben Varga Mihályról 25, Pokorni Zoltánról 17, Navracsics Tiborról csak 8 százalékuk gondolkodik így. Kósa ezzel a kereszttámogatással megelőzi még a köztársasági elnököt is, hiszen Sólyom Lászlóval az MSZP-szavazóknak csak a 37 százaléka rokonszenvez.
 
Összességében mindenesetre a politikusrangsor „felsőházában” egyértelmű többségben vannak az ellenzéki vezetők, sőt a kormánypártiak közül is azoké a legjobb helyezés, akik saját pártjukban bizonyos értelemben ellenzéki pozíciót foglalnak el, mint Szili Katalin vagy Fodor Gábor. A sereghajtók viszont azok, akik a reformok illetve a megszorítások emblematikus figuráiként a politikai küzdelem frontvonalában vállalnak szerepet, mint Horváth Ágnes vagy Veres János, és akiknek ha a népszerűsége nem is, az ismertsége jelentősen nőtt az elmúlt hónapokban.
 
 
A felméréseket a Medián-Omnibusz keretében havonta ‑ a legutóbbit 2008. január 4-e és 8-a, majd 11-e és 15-e között ‑ készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 (januárban 2400) felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
Politikusok ismertségének és népszerűségének* változása - százalék
 
Ismertség
(a megkérdezettek százalékában)
Népszerűség
(a politikust ismerők százalékában)
 
 
2007. október
2008. január
2007. október
2008. január
Kósa Lajos
79
85
50
60
Sólyom László
96
98
57
56
Dávid Ibolya
99
99
55
54
Pokorni Zoltán
93
96
49
51
Orbán Viktor
99
100
44
48
Szili Katalin
95
97
51
48
Fodor Gábor
87
92
45
43
Navracsics Tibor
85
86
38
40
Göncz Kinga
86
89
43
38
Kövér László
87
90
28
31
Herényi Károly
78
78
27
31
Lamperth Mónika
94
94
32
27
Demszky Gábor
96
98
28
26
Lendvai Ildikó
94
95
26
26
Szekeres Imre
79
84
25
26
Gyurcsány Ferenc
99
100
25
23
Hiller István
84
86
20
21
Kóka János
92
96
21
20
Veres János
70
79
19
18
Horváth Ágnes
89
94
17
15
 
*A népszerűséget a kutatók azzal a kérdéssel mérték, hogy a válaszadó „a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben" az adott politikust. A népszerűség változása Göncz Kinga, Herényi Károly, Kósa Lajos és Lamperth Mónika esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.




Ábrák