Egy szabadságharc frontvonalai
www.median.hu 
2017. március 29. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

A helyzet változatlan

Nem történt drámai változás a pártok erőviszonyaiban, bár kisebb elmozdulások kiolvashatók a hvg-ben nyilvánosságra hozott idei első felmérésünkből.
 

Begyűjtőpárt

A 2015-ös év politikai folyamataiból egyértelműen a Fidesz és személyesen Orbán Viktor került ki győztesen – állapította meg a HVG számára készített friss Medián-elemzés.
 


Jobb félni?

Menekültválság: Fidesz fel, Jobbik le

A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2012. március 19.

Egy szabadságharc frontvonalai

A közvélemény az IMF-tárgyalásokról és az EU-ról

 
Az Orbán-kormány önállóságot hangsúlyozó működésében az első látványos hátraarcot az IMF-fel való kapcsolatfelvétel jelentette 2011 végén. A lépés fogadtatása összességében már a bejelentését követően kedvező volt, egy hónappal később pedig egyenesen abszolút többségbe kerültek a hitelfelvételi tárgyalások hívei, miközben az ellenzők aránya csaknem a felére esett vissza (1. ábra).
 
Az elmúlt másfél év legnagyobb visszhangot kiváltó intézkedései közül – a bankokra, energia- és távközlési szolgáltatókra kivetett különadó mellett – ez a kormány legnépszerűbb lépése. A régebbi intézkedések megítélése – köztük a hitelszerződés 2010-es felmondásáé - általában nyugvópontra jutott, ez alól csupán a korábban is kedvezőtlenül fogadott lépés, az egykulcsos adó jelent kivételt. Ennek megítélése tovább romlott, és 2012. januárban (a felmérésben szereplő hat közül) ez a kormány leginkább elutasított döntése (2. ábra).
 
Az újbóli közeledés az IMF-hez Orbán kormányzásának előző másfél évét tekintve zavarba ejtő fejlemény volt, és ez abból is kitűnik, hogy a lépés megítélése nagyon kevéssé illeszkedik a másik öt intézkedéséhez, amelyek viszont szorosan összefüggenek egymással. Az esemény mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki szavazók körében disszonáns állapotot idézett elő.
 
Bár a Fidesz híveinek többsége már a bejelentést követően is helyeselte a tárgyalások kezdeményezését, ennek intenzitása elmaradt attól, ahogy más kormányintézkedéseket fogadtak közvetlenül a bejelentésük után. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy ez  a lépés a nem sokkal korábbi hangzatos elutasítások után váratlannak, ellentmondásosnaktűnt. Az ebből származó feszültséget enyhíteni hivatott kommunikáció (olyan, korábban csak a bennfentesek által használt kifejezések bekerülése a közbeszédbe, mint „elővigyázatossági hitel”, „biztonsági védőháló”), a szükséghelyzet belátása, valamint a kormánypárti szavazótáborra egyébként jellemző erős európai elkötelezettség eredőjeként januárra egyértelműen nőtt a lépés támogatottsága. A szocialista szavazók elsőre mérsékelt rokonszenvvel fogadták a lépést, de ebben a körben azonnal egyértelműen ez vált a kormány legnépszerűbb intézkedésévé. Persze annak feldolgozásához, hogy az egyébként erősen elutasított kormány lépését elfogadják, időre volt szükség, de egy hónap elteltével már az MSZP hívei körében értettek egyet a leginkább a hiteltárgyalások kezdeményezésével. Hasonló folyamat játszódhatott le az LMP-sek körében is, azzal a különbséggel, hogy ők már kezdettől fogva inkább tudatában voltak a lépés jellegének, illetve jelentőségének. Még a Jobbik táborában is kiegyensúlyozottan viszonyulnak a lépéshez, sőt januárra enyhe többségbe kerültek az azzal egyetértők (3. ábra).
 
A kormány, illetve a kormányzathoz közeli körök által hangoztatott „szabadságharccal” a lakosság körülbelül egynegyede ért egyet. A harcias vélemény a Fidesz szavazói körében a legnépszerűbb, de még ebben a körben is csak minden második ember vélekedik így. Az ugyanezt az irányultságot radikálisabban kifejező párt, a Jobbik hívei pedig ennél kisebb arányban értenek egyet a kormány szuverenitás-politikájával. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy a jobbikosok egyre határozottabban ellenzéki identitásúak, közülük sokan utasítják el a kormányhoz kötődő kezdeményezéseket még akkor is, ha azok egyébként a pártjuk törekvéseivel összhangban vannak. A „szabadságharcos” irányvonal valamelyest népszerűbb lett az év elején, és ez – az MSZP kivételével – minden parlamenti párt szavazótáborában bekövetkezett (4. ábra).
 
A szuverenitás-retorika híveinek gyarapodásában minden bizonnyal szerepet játszott az Európai Unióból és a nyugati médiumokból érkező kritikára adott dacreakció. Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a „szabadságharc” híveinek körében egy hónap elteltével az az Uniót és az Egyesült Államokat említették számottevően többen azon szereplők sorában, „amelyek ellenségesek Magyarországgal szemben, amelyekkel szemben a kormánynak meg kell védeni az ország érdekeit”. Ennek ellenére még januárban is a „szabadságharc” híveinek körében is csak kisebbség, 43 és 39 százalék (vagyis a teljes lakosságnak csupán 14, illetve 13 százaléka) vélte úgy, hogy az Unióval, illetve az Egyesült Államokkal szemben kell megvédeni az ország érdekeit. Az IMF-et is többen látták veszélyesnek, de az így vélekedők száma kevésbé növekedett, mint a két másik feltételezett veszélyforrás tekintetében. A legfőbb „ellenség” a nemzetközi pénzügyi körök és a hitelminősítők, de azok aránya, akik szerint ezek veszélyeztetik az ország szuverenitását, alig változott (5. ábra). 
 
Mindeközben az ország EU-tagságához való viszony nem változott: az emberek több mint kétharmada támogatja, hogy „Magyarország tagja az Európai Uniónak”. Ez egyébként a csatlakozás évében, 2004-ben volt a legerősebb (80 százalék), a következő évre valamelyest gyengült (76 százalék), majd négy éven keresztül nagyjából azonosszinten maradt. Ezt követően kismértékben tovább kopott, 2011 utolsó negyedévében és 2012 januárjában 68 ponton állt, vagyis még mindig bő kétharmados az ország uniós tagságának támogatottsága.  A kormány és az EU között kialakult konfliktus ellenére változatlanul a Fidesz híveinek körében értenek egyet a legtöbben azzal, hogy az ország tagja az Uniónak. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy szavazók általában inkább egyetértenek ezzel akkor, amikor pártjuk kormányon van, mint akkor, amikor ellenzékben,  de szerepet játszanak ebben demográfiai tényezők is , nevezetesen azzal, hogy a Fidesz táborában felül vannak reprezentálva azok a társadalmi csoportok (fiatalabbak, diplomások), amelyekben az átlagosnál nagyobb az EU vonzereje. A harmadik tényező hosszabb távon érvényesült: a Fidesztől a választás óta támogatóinak bő egyharmada pártolt el, és az Unió a távozók szemében összességében lényegesen kevésbé vonzó, mint a párt mellett kitartókéban. Az Uniót a Jobbik szavazótáborában utasítják el a leginkább, és ebben a körben számottevően csökkent is a támogatottság, de még így is tízből négy jobbikos egyetért azzal, hogy Magyarország az Unió tagja. Ez még februárban is így alakult, pedig ekkorra zászlóégetéssel nyomatékosítva látványosan felerősödött a párt Unió-ellenes irányvonala (6. ábra).
 
 Az elemzés a Medián három, december, január és február hónapban – egyenként 1200 fős reprezentatív mintán – elvégzett felmérésén alapul.




Ábrák