Ki mint fél, úgy ítél
www.median.hu 
2017. július 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. augusztus 30.

Ki mint fél, úgy ítél

A radikális jobboldal megítélése

Össznépi riadalmat nem, sokakban viszont annál több félelmet kelt a politikai radikalizmust külsőségekben is megjelenítő csoportok nyilvános megjelenése – derül ki a HVG számára készített elemzésünkből.

 
Nehéz lenne megmondani, hogy az elmúlt években hogyan változott a félelem mértéke a Magyarországon megjelent kisebb-nagyobb radikális politikai csoportosulásokkal kapcsolatban. A Medián legutóbb jó tíz évvel ezelőtt kérdezte az embereket „azokról a szélsőséges csoportokról, amelyek nyilas, antiszemita nézeteket hirdetnek”: akkor a lakosság 70 százaléka tartotta ezeket veszélyesnek. Mára ez az arány jelentősen csökkent – ám nem világos, hogy mi a változás oka (1. ábra).
 
Az egyik lehetséges magyarázat szerint azóta sokak győződhettek meg ezeknek a csoportosulásoknak az életképtelenségéről. De az is lehet, hogy 1996-ban még olyan extrém formációk testesítették meg a szélsőjobbot, amelyeknek a politikai céljairól nagyjából egyformán – elítélően - vélekedtek a választók, míg a jelenleg a politika jobbszélén lévő csoportokat már csak a szavazók egy része tartja igazán szalonképtelennek. Persze az is lehet, hogy egyszerűen növekszik azoknak a száma, akik legitim szereplőként fogadják el a médiában egyre többször felbukkanó radikális csoportosulásokat. Az mindenesetre tény, hogy 1996 óta 5-ről 13 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint ezek a csoportok valódi problémákra hívják fel a figyelmet.
 
A széles körű publicitás is hozzájárulhatott az akaratlan népszerűsítéshez. Az esemény után két nappal készült Medián- felmérés szerint a lakosság 82 százaléka hallott a Magyar Gárda hivatalos megalakulásáról; a legtöbben ezt az ügyet sorolták a közelmúlt legfontosabb közéleti eseményei közé. Sokan még az előzményeket illetően is képben vannak: az alapításban részt vevő szervezetek között a legtöbben (42 százalék) a Jobbikot említették, a személyek közül pedig Für Lajost (14) és Wittner Máriát (12). Az utóbbi részvétele is közrejátszhatott abban, hogy az eseményről értesültek ötöde a Fideszt is az alapítók közé sorolta.
 
A gárda létrejötte vegyes érzelmeket kelt a közvéleményben: a többség veszélyes dolognak tartja, sőt minden ötödik megkérdezettben személyes félelmet is kelt (2. ábra). Nagyjából ennyien vannak azok is, akik komolytalan dolognak tarják a gárdát, 13 százalék viszont kifejezetten rokonszenvez vele. Bár a többség (52 százalék) szerint a gárdisták egyenruhája a nyilasokéra emlékeztet, a szerveződéssel rokonszenvezők közül szinte mindenki visszautasítja ezt a vádat. A lakosság többsége (61 százalék) szerint a gárda félkatonai szervezet és nem kulturális mozgalom. A teljes lakosság 4 százaléka, egyszerre militáns szervezetnek tartja, és egyben támogatja is a Magyar Gárdát.
 
A különböző generációkban egészen más érzelmeket kelt a gárda megalakulása: a 60 évnél idősebbek szűk egyharmada félelmet érez, míg a 40 évnél fiatalabbak közül csaknem minden negyedik rokonszenvez velük. A szerveződésről szóló vita azért is kaphatott ekkora súlyt a politikában, mert éppen az ilyen kérdésekben különül el a leginkább a kádári konszolidáció konfliktuskerülő politikai kultúrájában „megnyugvást” találó idősebbekből álló baloldali szavazótábor a jóval fiatalabb, a politikai konfliktusokat jobban elfogadó jobboldali szavazóktól. A mélyponton lévő szocialisták így a gárdaügy napirenden tartásával akár még jó pontokat is szerezhetnek az elbizonytalanodó kormánypárti szimpatizánsok körében.
 
A gárdisták megítélésében az ellenzéki szavazók megosztottak, a pártválasztásukban bizonytalanok véleménye pedig közelebb áll a kormánypártiakéhoz, mint az ellenzékiekéhez, így lehet az, hogy a többség (60 százalék) szerint a Fidesznek el kell határolódnia a szervezettől. Sólyom Lászlótól is ezt várja a polgárok fele, bár 41 százalékuk szerint „ennek az ügynek nincs akkora jelentősége, hogy a köztársasági elnöknek meg kellene szólalnia”. Szinte hajszálra ugyanannyian vannak, akik betiltanák (30 százalék), akik politikai eszközökkel lépnének fel ellene (30 százalék) és akik egyáltalán nem foglalkoznának (29 százalék) vele – és van további 9 százalék, akik szerint kifejezetten támogatni kellene. Ahogy az várható, a kormánypárti szavazók az ellenzéket, az ellenzéki szavazók a kormányt tartják elsősorban felelősnek a gárda létrejöttéért (3. ábra), ám a relatív többség (46 százalék) szerint annak működéséből egyik oldalnak sem származik haszna.
 
Jelképes értelemben azonban inkább a Fideszt érte veszteség: minden bizonnyal nem független a gárda megalakulását övező politikai vitáktól, hogy a közvélemény többsége ma már részben vagy egészében szélsőjobboldali jelképnek tartja az árpádsávos zászlót (4. ábra). Idén márciusban még megosztottabb volt a közvélemény, most viszont nem csak a kormánypárti szavazók és a „bizonytalanok” többségét, hanem a Fidesz-szavazók felét is a nyilas időkre is emlékezteti a kétszínű zászló.     
 
A felmérést 2007. augusztus 27-én készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 600 fő telefonos megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-6 százalék.




Ábrák