Mézeshónapok
www.median.hu 
2017. július 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. július 14.

Mézeshónapok

Pártok és politikusok népszerűsége

Akárcsak a parlamenti választások utáni első hónapokban, július elején is viszonylag széleskörű derűlátás és a kormányoldal elsöprő támogatottsága jellemzi a közhangulatot a HVG számára készített legfrissebb Medián-elemzés szerint. A politikusokról a vélemény kevésbé egyöntetű.

A Medgyessy-kormány működésének kezdeti megítéléséhez hasonló derűlátás övezte a második Orbán-kormány első hónapjait. Az állampolgárok 53 százaléka szerint idáig jó vagy nagyon jó teljesítményt nyújtott az új kabinet (Medgyessyék hasonló időszakában ez az érték 58 százalék volt), vagyis jobb a megítélése, mint az 1998-as első Orbán-kormányé (45 százalék), és sokkal jobb, mint a Gyurcsány-kormányé volt 2006 júliusában (27 százalék).
 
A tavasszal bekövetkezett fordulat jelentős változást idézett elő a korábban nagyon borúlátó közhangulatban is: a választásokat megelőző hónapokban mért 13-15 százalékról májusban egy csapásra 35 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint az országban jó irányba mennek a dolgok, ez arány júniusban aztán 45 százalékra ugrott, és júliusban is ezen a szinten maradt. Így 2006 tavasza óta először fordult elő, hogy többen vannak az optimisták, mint a pesszimisták. Ezzel egy időben a gazdasági közhangulatban is új fejezet kezdődött: a lakossági vélekedéseket kifejező konjunktúraindex értéke már májusra magasabb szintre emelkedett, mint 2006 nyara óta bármikor, azóta pedig tartja magát. A növekedés elsősorban a Fidesz- és a Jobbik-szavazók hangulatváltozásának tulajdonítható, de április óta összességében az előző kormánypárt megmaradt szavazóközönségén kívül minden csoport hangulata javult.
 
A választásokat követően először a lakosság jövőbeli várakozásai lettek lényegesen optimistábbak, bár ebben már jóval korábban, a 2009. márciusi mélypont után javuló tendencia kezdődött. Ezzel a korábbinál is élesebben elváltak az elmúlt és a következő időszakra vonatkozó vélemények: májusban volt a Medián által valaha mért legnagyobb különbség a mögöttünk hagyott és az előttünk álló 12 hónap átlagos értékelése között. Az utóbbi két hónapban azonban valamivel szerényebbek lettek a jövőre vonatkozó várakozások, miközben fokozatosan javul az elmúlt 12 hónap értékelése – az utóbbi főleg a Fidesz-táborban figyelhető meg, feltehetően inkább az új kormánnyal való elégedettség megnyilvánulásaként, és kevésbé a múlt „megszépülése” miatt.
 
Közvetlenül a választások után, tehát májusban, nemcsak a győzteshez húzás szokásos jelenségét (a Fidesz-KDNP-nek a tényleges választási eredményt is messze felülmúló támogatottságát) tapasztalhattuk, de különös módon a kérdés teljesen irreális volta ellenére igen nagy számban mondták a válaszadók azt is, hogy „ha a közeljövőben új parlamenti választások lennének”, biztosan elmennének szavazni. A kormányoldal népszerűsége a következő két hónapban is nagyon magas maradt, de a részvételi hajlandóság már júniusban visszaesett a választások előtti szintre, júliusban pedig tovább csökkent. E visszaesés az egyes pártok szavazótáborában nem egyenletesen oszlik el: a „biztos” szavazók aránya az MSZP-szimpatizánsok körében változatlanul 57 százalékos, a Fidesz közönségében viszont 71-ről 63 százalékosra mérséklődött. Ez magyarázza, hogy bár a Fidesz híveinek száma júniusról és júliusra lényegében nem változott (körülbelül négymillió), a biztos szavazók körében a kormánypárt és az MSZP között valamelyest szűkebbre (72:12-ról 66:15-re) zárt a persze még így is rendkívül tág olló. A Fideszhez hasonlóan elbizonytalanodott a korábban nagyon elszánt Jobbik-szimpatizánsok egy része is: májusban még 82 százalékuk, most pedig 63 százalékuk állította, hogy egy új választáson az urnához járulna. Ennek ellenére a Jobbik csak két százalékpontot veszített a választani tudó „biztos” szavazók körében májusban elért 14 százalékból. Az LMP támogatottsága viszont ugyanennyivel gyarapodott, és most 6 százalékon áll.
 
Hiába stabilizálták a helyzetüket az ellenzéki pártok, a Fidesz fölénye a potenciális szavazatokat tekintve továbbra is mintegy kétharmados, ami parlamenti arányokra fordítva ennél is nagyobb nagyobb mandátumtöbbséget jelentene. Persze a mostani kormánypártot sem kerüli el a mindenkori hatalmon lévők sorsa: hosszú idő után először most júliusban növekedni kezdett azok aránya, akik semmiképp sem szavaznának rá, miközben az MSZP korábbi hatalmas elutasítottsága csökkenni kezdett.
 
A kormányváltást követően jelentős változások következtek be a legismertebb vezető politikusok népszerűségében. Orbán Viktor támogatottsága májusban volt a csúcson, bár az akkori 68 százalékos népszerűségi indexe jelentősen elmaradt az előző választási győzelme után elért 1998. májusi 77, majd júniusi 80 százaléktól. Májusról júliusra a miniszterelnök kedveltsége számottevően csökkent (elsősorban a Jobbik-szavazók és a pártpreferenciával nem rendelkezők körében), ennek ellenére a júliusi politikusrangsor élére kerülhetett, a korábban listavezető Sólyom László ugyanis az elmúlt hónapban lényegesen többet veszített népszerűségéből, különösen a legnagyobb választói csoportoknál (a Fidesz-szavazóknál és az úgynevezett „bizonytalanoknál”). Úgy tűnik, a távozó köztársasági elnök mellett a tisztújítás napirendre kerülésekor megjelent „szimpátiaszavazatok” most elszivárogtak, Sólyom népszerűsége ugyanis újraválasztásának elmaradása után lényegében a parlamenti választásokat megelőző szintre állt vissza.
 
Az augusztus elején hivatalba lépő új államfő, Schmitt Pál most valamivel népszerűbb, mint abban az időszakban (2003 és 2007 között), amikor a Fidesz alelnöke volt, azonban köztársasági elnökké választásával csak az ismertsége emelkedett, a népszerűsége július elejére éppenséggel csökkent valamelyest. Mostani támogatottsága ugyanakkor elmarad attól, amit Sólyom esetében láthattunk a megválasztását követően, 2005 nyarán. Sólyomot az akkori kormánypárti és ellenzéki szavazók közel azonos arányban kedvelték, Schmitt támogatottsága viszont egyáltalán nem egységes: a fideszesek négyötöde, ám az MSZP és a Jobbik szavazóinak kevesebb mint negyede látja szívesen.
 
Míg a legnépszerűbb politikusok képzeletbeli dobogóján a jelenlegi legfőbb közjogi méltóságok állnak, az új kormánytagok jellemzően a közepesnél alacsonyabb támogatottságot tudhatnak maguk mögött. Május óta különösen nagy a negatív változás Varga Mihály és Navracsics Tibor, valamint Kósa Lajos esetében. A kormányzat két frontemberének népszerűségét nyilván a szaporodó konfliktusokban vállalt szerepük koptatja, míg a Fidesz-alelnök debreceni polgármester megítélésének államcsődöt vizionáló elhíresült megszólalása árthatott. Ráadásul nincs olyan vezető politikus, aki az elmúlt két hónapban az ismertsége növekedésével a népszerűségét is növelni tudta volna, és ez azokra a kormánytagokra (Fazekas Sándor, Fellegi Tamás, Hende Csaba, Réthelyi Miklós) is igaz, akik alacsony ismertségük okán egyelőre nem szerepelnek a listán. Pintér Sándor az egyetlen, aki május eleje óta növekvő ismertsége mellett sem veszített támogatottságából, ám a legismertebb politikusok között így is ő a legnépszerűtlenebb kormánytag.
 
A felmérést 2010. július 2-a és 6-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott, ezúttal összesen 2400 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
Politikusok ismertségének és népszerűségének* változása, százalék
 
 
ismertség
népszerűség
 
június
július
változás
június
július
változás
Orbán Viktor
99
100
+1
63
61
-2
Schmitt Pál
86
95
+9
59
56
-3
Sólyom László
98
97
-1
64
53
-11
Pokorni Zoltán
92
94
+2
54
53
-1
Kósa Lajos
84
90
+6
55
52
-3
Martonyi János
76
77
+1
48
47
-1
Navracsics Tibor
92
93
+1
53
45
-8
Varga Mihály
77
82
+5
53
45
-8
Semjén Zsolt
74
80
+6
43
38
-5
Matolcsy György
72
69
-3
41
38
-3
Kövér László
89
92
+3
37
36
-1
Pintér Sándor
78
88
+10
35
35
0
Schiffer András
49
60
+11
38
32
-6
Szili Katalin
96
96
0
34
24
-10
Vona Gábor
89
91
+2
26
24
-2
Mesterházy Attila
95
93
-2
27
21
-6
Kiss Péter
65
71
+6
23
18
-5
Szekeres Imre
77
83
+6
18
15
-3
Lendvai Ildikó
96
97
+1
17
12
-5
Demszky Gábor
97
98
+1
12
7
-5
 
*A népszerűséget a kutatók azzal a kérdéssel mérték, hogy a válaszadó „a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben" az adott politikust. A népszerűség változása Demszky Gábor, Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Meseterházy Attila, Navracsics Tibor, Semjén Zsolt, Szili Katalin, Sólyom László és Varga Mihály esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.
 




Ábrák