Szabálykövetők-e a magyarok?
www.median.hu 
2017. április 28. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Olimpia: csökkenő lelkesedés

Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2006. december 05.

Szabálykövetők-e a magyarok?

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszéke számára még tavaly tavasszal végzett reprezentatív felmérés néhány alapértéket is megvizsgált – az így előállított tipológia szerint a társadalom jelentős része másfél évtizeddel a rendszerváltás után is a „jóléti szocialista” értékrend követőjének tekinthető. A kutatási eredmények részletes elemzését a következő hetekben folytatásokban közöljük.

A demokratikus intézményrendszer működésének és legitimációjának elengedhetetlen feltételei közé sorolható, hogy az együttműködés, a társak iránti minimális bizalom, a közösség ügyei iránti elkötelezettség, valamint az önös érdekekről a közösségért való részleges lemondás normái belső értékké váljanak a közösség tagjai számára. És persze az is, hogy a közösség érdekeit védő normák megsértőit ‑ például az adójukat eltitkolókat ‑ a közösség valamilyen formában elítélje, viselkedésüket helytelenítse. A sok tekintetben bezzeg-országoknak számító skandináv államokban például közismerten igen erős a társadalmi szolidaritás és az egymás iránti bizalom: a svéd iskolások dolgozatjegyeit például „bemondásra” írják be a tanárok a naplóba, az egyetemeken a tanszéki bulikra ugyanúgy hivatalos a takarítónő, mint a professzor, aki természetesen tegeződik az előbbivel. Dániában pedig a különösen gazdag polgárok a világon párját ritkítóan magas személyi jövedelemadót fizetnek, bár ezt cinikusan úgy is lehet értelmezni, hogy nem annyira a társadalmi szolidaritás, mint a társadalmi nyugalom – befektetéseik szempontjából is lényeges – fenntartása érdekében.
 
A magyarok ezzel szemben általában nem azért tartják kívánatosnak a szabálykövető magatartást, mert a közösség érdeke vagy a társadalmi kooperáció azt kívánja, hanem azért, mert félnek a büntetéstől. A Medián 2005. március közepén végzett felmérése szerint tíz megkérdezettből négy úgy gondolja, hogy az emberek többsége csak azért tartja be a törvényeket, mert fél, hogy elkapják és megbüntetik. Mindössze háromtizednyien mondták, hogy a törvénytiszteletnek az az alapja, hogy az emberek „jó állampolgárként” helyesen akarnak cselekedni, minden negyedik szerint pedig a jogszabályok betartása önmagában érték, azaz a konformitást hangsúlyozzák. Végül olyanok is akadtak, igaz, csekély számban (4 százalék), akik szerint az emberek azért tartják be a törvényeket, mert el akarják kerülni, hogy lelkiismeretfurdalásuk legyen (1. ábra). Annak ellenére egyébként, hogy a jelenlegi alacsony szabálykövetési hajlandóságért és gyakori adóelkerülésért sokan az elmúlt rendszer „hamisságait” (a nem a polgároknak, hanem a megszálló hatalom képviselőinek felelős intézmények és vezetők, a korrupció, a második gazdaság és a második nyilvánosság) teszik felelőssé, a törvénytisztelet motivációit illetően nincs különbség a rendszerváltás idején még nem, illetve már felnőtt válaszadók között.
 
A magyarok a közösség normáinak és szabályainak betartásánál fontosabbnak tartják az anyagi jólétet: az előbbit a válaszadók kétharmada, az utóbbit háromnegyedük tartja az egyik legfontosabb dolognak. A többség nem nevezte a két legfontosabb érték valamelyikének a társadalmi egyenlőséget, az emberek beleszólását a döntések meghozatalába, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát (2. ábra). Ezek alapján összességében a megkérdezettek 42 százaléka tartozik a jóléti-szocialista csoportba, 40 százalék a rendpárti szabálykövetők közé, minden tizedik egyenlősítő-szocialista érzelmű, 5 százalékra jellemző a civil öntudat, és mindössze 2 százaléknyian vannak a liberális szabadságeszmény követői. Ebben már jelentős eltérések adódtak a válaszadók életkora szerint: azok körében, akik a rendszerváltás utáni években váltak felnőtté, többen sorolhatók a jóléti-szocialista, míg az idősebbek körében többen a rendpárti szabálykövető típusba (3. ábra).
 
A szabálykövetéssel, illetve szabályelkerüléssel kapcsolatban a válaszadók túlnyomó része (nyolctizede) úgy gondolja, hogy a jogszabályokat minden körülmények között be kell tartani, tekintet nélkül arra, hogy ez hogyan érinti az adott egyén saját érdekeit, ám ha valaki mégis megszegi őket, akkor ez jelentősen rombolni fogja az önbecsülését. A magyar közvélemény egyébként kreatívan értelmezi a szabálykövetést: a többség (tízből hat válaszadó) nem tartja fontosnak, hogy mindig a jogszabályok szellemében járjanak el az emberek, azaz a hiányos szabályozás miatt adódó kiskapuk kihasználását rendben lévőnek tartják. Ezen túl majd minden hatodik megkérdezett szerint ha nem derül ki, nem bűn megsérteni a szabályokat (4. ábra). A fiatalabb, a rendszerváltás után felnőttkorba lépett generációk egyébként nagyobb arányban tartják elfogadhatónak a kiskapuk kihasználását, míg a rendszerváltást felnőtt fejjel megélők közül az olyan szabályszegést, ami nem derül ki.
Bár a pszichológiai és pedagógiai irodalomban elterjedt nézet az, hogy a család csak a gyermek fejlődésének korai szakaszában rendelkezik egyértelmű befolyással a szocializációjára, a felső tagozatosoknál már az iskola, illetve a kortárscsoport veszi át a vezető szerepet, a közvélemény nagy többsége (héttizede) úgy véli, az egyének erkölcsi érzékének kialakításában a családnak van a legnagyobb szerepe. Az iskolának és a barátoknak összesen csupán 7 százaléknyian tulajdonítottak főszerepet az erkölcsi szabályok elsajátításában. A család után egyébként az emberek szerint a morális érzék második legfontosabb alakítója a jog (5. ábra).
 
A magyarok relatív többsége (egyharmada) igyekszik távol tartani magát az élvezetektől és a nem teljesen szabályos megoldásoktól, azaz életszemléletüket azzal az állítással jellemezték, mely szerint „Kerüld el a világ csábításait, élj tisztán és tisztességesen”. Összesen ennyien vannak azok is, akik valamilyen módon a saját boldogulásuk materializálódására törekszenek, azaz kemény munkával gazdaggá, illetve híressé igyekeznek válni: minden tizedik választotta életszemlélete jellemzésére a „Dolgozz keményen, és gazdag leszel”, minden ötödik pedig a „Vedd komolyan a tanulást, mert így szerzel nevet magadnak” mondatot. Minden nyolcadik ember tartozik a hedonista-posztmaterialista csoportba, és vallja azt, hogy „Ne gondolj a pénzre és a hírnévre, csak éld az életet, ahogy neked a legjobb”. Szintén minden nyolcadik ugyancsak elutasítja az anyagi célokat, de nem a saját intellektuális vagy érzelmi élvezetei kedvéért, hanem mások boldogulása, megsegítése miatt, ők a „Ne magadra gondolj, hanem arra, hogy mit adhatsz másoknak” állítást választották. Minden tizedik ember sorolta magát a minimalista-hedonista csoportba, azaz választotta életszemlélete jellemzéséül azt, hogy „Használd ki minden nap örömét, könnyen és gondtalanul”. A rendszerváltás után felnőtté vált generációk tagjai nagyobb arányban sorolták magukat a minimalista-hedonista csoportba, míg az idősebbek a puritán, a világ csábításait elkerülni igyekvők közé (6. ábra).
 
A felmérést 2005. március 11-e és 15-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-5 százalék.
 
A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) finanszírozta. A kutatás az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszéke és az Országos Kriminológiai Intézet és a Budapesti Szociális Forrásközpont együttműködésében valósult meg. A publikálás lehetőségét külön köszönjük dr. Kerezsi Klárának, a kutatás vezetőjének. A kutatás részletes eredményeiről kötet is megjelent: KEREZSI, K. (2006): A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatásról. In: A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében (szerk: Tamási, E.) Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest.
 
Az elemzés második része: Bizalom és előítélet
Az elemzés harmadik része: Mire való az igazságszolgáltatás?
 




Diagramok