Az egészségügyi reform belső megítélése
www.median.hu 
2017. november 21. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. július 24.

Az egészségügyi reform belső megítélése

Felmérés orvosok körében

Szükségesnek tartott intézkedések az egyik oldalon, egzisztenciális bizonytalanság és ellenzéki pártszimpátiák a másikon. A Népszabadság megbízásából készült felmérésünk szerint leginkább ezek a tényezők határozzák meg a magyar orvosok véleményét az egészségügyi reformról. 

 
 
Ha az egyes intézkedéseket vesszük sorra, akkor azt hihetnénk, hogy az orvostársadalom alapjában véve támogatja az egészségügyi reformot. A potyautasok kiszűrésével és az egynapos sebészet támogatásával szinte minden orvos egyetért, és a többség szükségesnek tartja, vagy legalábbis nem ellenzi a kormány szándékait néhány nagy vihart kavaró témában is, mint például a kiemelt kórházak létrehozása, a színlelt szerződések felbontása vagy a várólisták ügye (1. ábra). A felsorolt 16 intézkedés közül négy olyan volt, amelyről többen mondták azt, hogy káros, mint ahányan szükségesnek tartják – ezek a kórházbezárások, a dobozdíj bevezetése, a kötelező kamarai tagság megszüntetése és főleg a gyógyszerfelírási szabadság korlátozása.
 
Ehhez képest összességében a reformról sokkal lesújtóbb az orvosok véleménye: csak minden tizedik mondta azt, hogy legalább nagyobb részben támogatja, 22 százalékuk viszont inkább nem, 23 százalékuk pedig egyáltalán nem ért vele egyet (2. ábra). Az elutasítás egyik oka minden bizonnyal az egzisztenciális bizonytalanság – más dolog elvben támogatni az ellátást hosszabb távon feltehetően javító intézkedéseket és megint más saját bőrünkön érezni annak rövid távú „mellékhatásait”. A kórházakban dolgozó orvosok 85 százaléka mondta azt, hogy a munkahelyét érintették a kapacitáscsökkentő intézkedések és 77 százalékuk környezetében történtek leépítések – ezzel szemben csak 39 százalékuk számolt be valamilyen fejlesztésről.
 
Nehéz lenne megmondani, hogy ezek az adatok mennyire felelnek meg a valóságnak, mint ahogy ingoványos talajon járnak a közvélemény-kutatók akkor is, amikor a jövedelmi viszonyaikról kérdezik az embereket. Az mindenesetre tény, hogy a megkérdezettek csaknem fele mondta azt, hogy az elmúlt egy évben csökkent, ezen belül is 16 százalék, hogy jelentősen csökkent az orvosi praxisából származó jövedelme.
 
Ez a visszaesés egyrészt a költségvetési szektorban általános reálbércsökkenés, másrészt viszont a hálapénz visszaszorulása miatt következhetett be. Ahogy az a teljes lakosságot érintő vizsgálatoknál is lenni szokott, a megkérdezettek szűk egyharmada eleve nem válaszolt a jövedelmi helyzetét firtató kérdésekre, a többiek közül pedig csaknem minden második azt mondta, hogy nem szokott hálapénzt kapni. Ez az arány összhangban van a Generali Reformműhely keretében idén áprilisban végzett Medián-egészségfelmérés adataival, amely szerint az egészségügyi ellátást igénybe vevőknek csak a negyede ad hálapénzt az orvosoknak. A paraszolvencia mértékére azonban igencsak különbözően emlékeznek azok, akik adják és azok, akik kapják. A hálapénzben részesülő orvosok a vizitdíj bevezetése előtti időszakra vonatkozóan átlagosan 46 ezer forintra tették annak havi összegét, és ennek alapján nagyjából évi 11 milliárd forintra lehetne taksálni a teljes orvosi paraszolvenciát. Mitagadás, ez jócskán elmarad attól a 28 milliárdtól, amit a betegek válaszai alapján becsült a Medián (és a különbség alighanem csak kisebb részben adódhat abból, hogy a nővérek is kapnak hálapénzt). Ráadásul az orvosok beszámolója szerint a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése óta drasztikusan, csaknem 40 százalékkal csökkent a nekik juttatott paraszolvencia mértéke. Ezzel együtt is az orvosok relatív többsége – a teljes felnőtt népességhez hasonlóan – úgy gondolja, hogy a „hálapénz igazságtalan, de el kell fogadni, mert nem lehet megszüntetni” (3. ábra).
 
A jövedelmi helyzet megváltozása természetesen „rávetül” a reformmal kapcsolatos általános vélekedésekre. A háziorvosok és a megbízási szerződéssel dolgozók például az átlagnál lényegesen jobbnak látják anyagi helyzetük alakulását (az előbbieknél a vizitdíj kompenzálhatta az egyéb kieső jövedelmeket, az utóbbiak pedig általában hiányszakmákban és ennek megfelelő honoráriummal dolgoznak) és ennek a két csoportnak a tagjai nagyobb arányban is támogatják a rendszer átalakítását. A vezető beosztásban dolgozók viszont a többieknél nagyobb arányban mondták, hogy visszaesett a jövedelmük és eközben az átlagnál is több fenntartással fogadták a reformot (4. ábra). Hasonlóan, de feltehetően egész más okok miatt, mint az orvosi hierarchia legalsó lépcsőfokán álló fiatal orvosok: bár az utóbbiak gondolják a leginkább, hogy magyar egészségügy megreformálásra szorul (5. ábra) és többségében támogatják is a betegeket érintő reformintézkedéseket, ugyanakkor ellenzik az orvosokat közvetlenül érintőket – ami érthető is, hiszen a létszámleépítések elsősorban a fiatal orvosokat sújthatták.
 
A pénz persze nem minden. Ezt bizonyítja az is, hogy az orvosok többsége igennel szavazna a vizitdíj és az ápolási díj eltörlésére vonatkozó népszavazási kérdésekre (6. ábra) – még a háziorvosok is, akik közvetlenül részesednek az előbbiből. Persze ez már vastagon politikai elkötelezettség kérdése is. Nehéz lenne megmondani, hogy a kedélyborzoló kormányzati intézkedések okozták-e az orvosok pártszimpátiáit vagy inkább arról van szó, hogy az eleve jobboldali kötődésű orvosok ideológiai alapon is ellenállnak a reformnak. Az mindenesetre tény, hogy a pártpreferencia-kérdésre válaszolók háromnegyede valamelyik ellenzéki pártra szavazna (7. ábra).
 
A felmérést június 21-e és július 10-e között készítette a Medián az orvostársadalmat reprezentáló 543 fős mintán. A mintába kerülő orvosok kiválasztása kérdezőbiztosok közreműködésével, a válaszadás önkitöltős kérdőívvel történt. A minta kisebb torzulásait a KSH egészségstatisztikai adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi az orvosok nem, életkor és a munkáltató intézmény típusa szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-7 százalék.




Ábrák