Hármasban
www.median.hu 
2017. március 27. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

A helyzet változatlan

Nem történt drámai változás a pártok erőviszonyaiban, bár kisebb elmozdulások kiolvashatók a hvg-ben nyilvánosságra hozott idei első felmérésünkből.
 

Begyűjtőpárt

A 2015-ös év politikai folyamataiból egyértelműen a Fidesz és személyesen Orbán Viktor került ki győztesen – állapította meg a HVG számára készített friss Medián-elemzés.
 


Jobb félni?

Menekültválság: Fidesz fel, Jobbik le

A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. október 21.

Hármasban

Növekvő politikai érdektelenség, stabil Fidesz-fölény, hárompárti parlament – ez a rövid summája annak az októberi elemzésnek, amelyet a HVG megbízásából készítettünk.

 
 
Az emberek egyre jobban kiábrándulnak a politikából ‑ a közhely igazságára utal, hogy hasonló időszakban, mint most, tehát fél évvel az országgyűlési választások valószínű időpontja előtt 2001-ben még a szavazókorú népesség 63 százaléka, 2005-ben 50 százaléka, most pedig már csak 46 százaléka mondta azt a Medián kérdezőbiztosainak, hogy egy „jövő vasárnapi” választáson biztosan elmenne szavazni (1. ábra). Ez azért is furcsának tűnhet, mert a szavazni szándékozók számottevően kevesebben vannak azoknál, akik – még most októberben is, amikor ez már gyakorlatilag lekerült a politika napirendjéről –előrehozott választásban látnák a megoldást az ország problémáira. Az utóbbiak aránya az év első felében tartósan megközelítette a kétharmadost, és csak a közelmúltban esett vissza, de még októberben is 57 százalék (2. ábra). Az, hogy ez a kormányváltó közhangulat nem feltétlenül jár aktív elkötelezettséggel, abból is látszik, hogy az előrehozott választás híveinek is nem kevesebb, mint 14 százaléka állítja: biztosan nem menne el szavazni.
 
Pedig a pártok mozgósítási képessége a következő választásnak is kulcskérdése lesz, és ebben – ha a szimpatizánsok mostani hajlandóságát vesszük alapul – jelentős fölényben van a jobboldal. Az elemzés megbízhatósága végett itt érdemes az elmúlt negyedév összevont adataira támaszkodni, és akkor kiderül, hogy a Fidesszel rokonszenvezők 61 százaléka, a Jobbik-támogatók pontosan kétharmada, az MSZP híveinek pedig csak az 55 százaléka „biztos” szavazó. Még kevésbé mobilizálható a bejutási küszöb átlépésében csak reménykedő kisebb parlamenti pártok amúgy is megfogyatkozott tábora: az SZDSZ-esek 34 százaléka, az MDF-esek 31 százaléka állítja magáról, hogy mindenképp ott lesz a következő voksoláson.
 
A jobboldal más értelemben is mozgékonyabb. A pártok között napjainkban az egyik legélesebb választóvonal a generációs szakadék: míg az MSZP-szavazók átlagéletkora 54 év, és közel felük (48 százalék) nyugdíjas, addig a Fidesz-szavazók átlagéletkora 45 év és közöttük csak 26 százalék a nyugdíjasok aránya. Szavazótáborának átlagos 37 évével még inkább életkori rétegpártnak minősíthető a Jobbik, amely ráadásul nemcsak fiatalosabb, de „férfiasabb” is minden más pártnál. Általában ugyanis a nemek aránya kiegyensúlyozott az egyes szavazótáborokban, a jobboldali radikálisok körében viszont kétharmad-egyharmad a férfi-nő arány.
 
Nagyjából fél évvel a Bajnai-kormány megalakulása után és – valószínűsíthetően – ugyanennyivel a választás előtt érdemes azt is megvizsgálni, hogy a közvélemény milyennek ítéli a kormányfő és kabinetje teljesítményét. Annál is inkább, mivel az összes eddigi kormány népszerűsége jelentősen nőtt a választás előtti évben. Ez a javuló megítélés eddig csak Gyurcsány Ferencnek hozott választási győzelmet, ám a folytatás már korántsem volt ilyen közkedvelt: lemondásakor Gyurcsány Ferenc volt a rendszerváltás utáni legnépszerűtlenebb miniszterelnök. A kezdet a Bajnai-kormány esetében sem volt túl erős. Az új miniszterelnök tetszési indexe pontosan megegyezett a távozóéval (17 százalék), a relatív többség (43 százalék) azt valószínűsítette, hogy az új kabinet munkája rosszabb lesz, mint az elődjéé volt, és csak minden hatodik választó remélt kedvező változást (Mélységélesség). Azóta jelentős mértékben javult a kormány megítélése, és még inkább a kormányfőé. Szinte hónapról hónapra nőtt azoknak az aránya, akik Bajnait szívesen látták volna „fontos politikai szerepben”, miközben a politikusok megítélése általában véve inkább romlott, mint javult. És bár most is csak kevesebb, mint minden negyedik választó szimpatizál Bajnaival, mára a népszerűségi rangsor középmezőnyébe, a 14. helyre tornászta fel magát, pedig júniusban még a 25 legismertebb politikus közül csupán hármat előzött meg (Passzív rezisztencia). Ma már a korábbinál többen gondolják (28 százalék), hogy a Bajnai-kormány jobban dolgozik, mint az elődje, és jóval kevesebben (16 százalék) mondják ennek az ellenkezőjét.
 
A Bajnai-kormány javuló megítélésének egyik magyarázata az lehet, hogy a magát válságkezelőként pozícionáló kabinet képes volt a közvéleményben valamelyest leválasztani magát a meglehetősen népszerűtlen szocialistáktól. Ez a felvetés egyben arra is magyarázatot adhatna, hogy a kabinet elfogadottságának növekedése miért nem járt együtt az MSZP megerősödésével. Ám ennek a magyarázatnak ellentmond, hogy Bajnai megítélése leginkább éppen az MSZP-szavazók körében javult. A Gyurcsány vezérségéhez szokott szocialista szavazókat elbizonytalaníthatta a kormányfő lemondása, és szűk egyharmaduk bizalmatlanul fogadta az amúgy sem túl felemelő körülmények között kiválasztott új kormányfőt. Mostanra azonban Bajnait az MSZP-táboron belül nagyon hasonlóan látják, mint egykor Gyurcsányt (népszerűségi mutatója e körben 87 százalék), igaz, a Fidesz-szavazók nagyjából ugyanolyan mértékben utasítják el őt is, mint az elődjét. Úgy tűnik tehát, a Bajnai-kormány tevékenysége hozzájárulhatott ahhoz, hogy az EP-választási vereség után megállt az MSZP-szavazótábor morzsolódása, de továbbra is kérdés, hogy hozzásegítheti-e a kabinet viszonylag jó megítélése a szocialistákat, hogy elmozduljanak a mélypontról.
 
A lehetséges forgatókönyvek értékeléséhez támpontot adhat a pártpreferenciával nem rendelkezők véleményének vizsgálata. Bajnai megítélése ebben a körben is jelentősen javult június óta és bár közülük most csak kevesebb, mint minden ötödik kedveli a kormányfőt, a népszerűsége még így is megelőzi az egyébként a lista elején álló Orbán Viktorét (16 százalék). Az úgynevezett „bizonytalanok” tábora – legalábbis a Medián felméréseiben – sokkal kisebb és sokkal kevésbé hadra fogható, mint ahogy azt sok politikus látni szeretné. A legtöbbjük ugyanis egyáltalán nem bizonytalankodik: biztosra veszi, hogy nem fog elmenni szavazni. Bajnai és más kormánypárti politikusok viszonylag jó pozíciója a pártpreferenciával nem rendelkezők körében főleg annak tulajdonítható, hogy ezeknek a szavazóknak a relatív többsége még ma is úgy emlékszik, 2006-ban az MSZP-re voksolt. És bár ezek a megkérdezettek nem tudnak, vagy nem akarnak válaszolni arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavaznának egy most vasárnapi választáson, más kérdések alapján azért a jelenlegi pártszimpátiájuk is vizsgálható. Például azzal a kérdéssel, hogy milyen „osztályzatot” adnak az egyes pártoknak.  Ezek alapján jól látható, hogy a válaszmegtagadók egyötödének is van kedvenc pártja, és nagyjából annyi MSZP-szimpatizáns van közöttük, mint ahány potenciális fideszes. Magyarán, ennek a szavazói rétegnek az aktivizálódása inkább az MSZP pozícióit javítaná, de korántsem olyan mértékben, ami jelentős változást hozna a pártok közötti erőviszonyokban.
 
A felméréseket a Medián-Omnibusz keretében havonta ‑ a legutóbbit 2009. október 2-e és 6-a között ‑ készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék. 
 
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása
százalék
 
ismertség
népszerűség
 
szeptember
október
szeptember
október
Orbán Viktor
98
99
54
52
Sólyom László
97
96
54
51
Kósa Lajos
86
85
53
51
Pokorni Zoltán
92
91
49
45
Varga Mihály
66
65
45
44
Navracsics Tibor
87
87
41
40
Szili Katalin
96
95
34
36
Pelczné Gáll Ildikó
69
71
36
35
Kövér László
87
85
29
30
Vona Gábor
68
66
28
30
Semjén Zsolt
69
70
30
28
Gráf József
70
72
30
28
Dávid Ibolya
99
98
28
27
Bajnai Gordon
99
100
22
24
Mesterházy Attila
62
61
23
24
Kiss Péter
72
70
23
23
Lendvai Ildikó
96
96
21
19
Herényi Károly
76
73
21
18
Székely Tamás
52
58
17
17
Hiller István
87
81
18
16
Szekeres Imre
74
75
19
16
Oszkó Péter
66
71
21
16
Demszky Gábor
98
97
15
14
Kóka János
95
94
10
11
Draskovics Tibor
88
88
12
10
* a 25 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában
 




Ábrák