Az MSZP támogatottsága kevésbé ingadozik, mostanában hol 8, hol 9 százalékon áll – gyakorlatilag két és fél éve nem mozdult ki a 8 és 11 százalék közötti sávból. Így aztán a Jobbik 13 százaléka az jelenti, hogy a jobboldali ellenzéki párt továbbra is megelőzi a baloldalit, a DK és az LMP támogatottsága pedig változatlanul a parlamentbe jutás 5 százalékos küszöb körül ingadozik. Egyébként a Medián ábrája meglehetősen „fejnehéz”: a pártrangsor alsó régiójában csupa 1 százalékos párt sorakozik. (1. ábra)
1. ábra
Az MSZP támogatottsága kevésbé ingadozik, mostanában hol 8, hol 9 százalékon áll – gyakorlatilag két és fél éve nem mozdult ki a 8 és 11 százalék közötti sávból. Így aztán a Jobbik 13 százaléka az jelenti, hogy a jobboldali ellenzéki párt továbbra is megelőzi a baloldalit, a DK és az LMP támogatottsága pedig változatlanul a parlamentbe jutás 5 százalékos küszöbe körül ingadozik. Egyébként a Medián ábrája meglehetősen „fejnehéz”: a pártrangsor alsó régiójában csupa 1 százalékos párt sorakozik. (1. ábra)
Az ellenzék szétforgácsoltsága némi elbizonytalanodással is jár, a pártnélküliek egyharmadnyi aránya magasabb, mint az elmúlt másfél évben bármikor. Figyelemre méltó, hogy a pártpreferenciával nem rendelkezők aránya júniusban a magukat biztos szavazónak mondók körében is megugrott: az áprilisi 12-ről 19 százalékra.
Ahogy az lenni szokott, a kormánypárt erősödésével a legtöbb közhangulati mutató is kedvezőbbé vált: valamelyest nőtt a kormány teljesítményével elégedettek (2. ábra) és a „jó irányt” érzékelők aránya.
2. ábra
A hangulatváltozásnak nemcsak az MSZP, de a miniszterelnök-jelöltje, Botka László is vesztese: miközben ismertsége tovább növekedett, az áprilisinál 8 százalékponttal kevesebben látnák szívesen „fontos politikai szerepben”. Ez romlás nem egyenletesen oszlik el, az MSZP hívei körében ugyanis határozottan erősödött (83-ról 90 százalékra), de a többi szavazói csoportban, különösen a jobbikosok és a kisebb ellenzéki pártok szavazói körében egyértelműen csökkent a támogatása. Érdekes, hogy épp a másik „hivatalos” miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely könyvelhette el április óta a legnagyobb, ugyancsak 8 százalékpontos nyereséget is, és így korábbi párttársát, Szél Bernadettet hajszállal megelőzve ezúttal ő a legnépszerűbb ellenzéki politikus (lásd a táblázatot). Ez azonban egyáltalán nem hoz annak a pártnak, amelynek Karácsony a társelnöke: a Párbeszéd támogatottsága júniusban 1 százalék alatt maradt.
Kevesebb, mint egy évvel a 2018-as országgyűlési választások várható időpontja előtt a szavazókorú közönség 48 százaléka mondja, hogy ha a közeljövőben lenne választás, biztosan elmenne szavazni (3. ábra).
3. ábra
Ez nagyjából megegyezik azzal, amit ugyanennyivel a 2014-es voksolás előtt mért a Medián, és akkor végül is kerekítve 63 százalék járult az urnákhoz. Kérdés, hogy egy ilyen nem túl magas részvétel kinek kedvezne inkább – az ellenzék sok politikusa jelenleg abban bízik, hogy ha sikerülne megtörni az általános apátiát és növelni a szavazási kedvet, az a kormányváltó szándék erősödését hozhatná. Kétségtelen, a teljes szavazókorú népesség körében továbbra is többségben vannak a változást igénylők: a 2018-as választás után kormányváltást szeretne a válaszadók 49 százaléka, és „csak” 42 százalékuk tartaná jobbnak, ha maradna a jelenlegi kormány (4. ábra).
4. ábra
Az is igaz viszont, hogy egyelőre a kormány maradását akarók között vannak többen (54 százalék) a „biztos” szavazók. Ráadásul a kormányváltást óhajtó, de jelenleg választani nem tudó szavazópolgárok aránya a közelmúltban tovább növekedett, áprilisban még 13, júniusban már 16 százalék volt: ez az a jó 1,2 milliónyi tömeg, amelynek a voksaiért a következő hónapokban hadba szállhatnak az ellenzéki pártok. Ha azonban ennek a nem jelentéktelen sokaságnak a valószínű pártpreferenciáit vizsgáljuk, kiderül, hogy vonzalmaik nagyon szóródnak: önmagában sem az MSZP-nek, sem a Jobbiknak nem jutna annyi, hogy „most vasárnap” bármelyikük a Fidesz fölé kerekedjen.
A felmérést 2017. június 16-a és 21-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3.
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása
százalék
ismertség
népszerűség
április
június
változás
április
június
változás
Áder János
99
99
0
47
49
+2
Orbán Viktor
99
99
0
40
44
+4
Varga Mihály
88
85
-3
38
43
+5
Karácsony Gergely
74
75
+1
31
39
+8
Lázár János
95
94
-1
37
38
+1
Szél Bernadett
78
78
0
38
38
0
Szijjártó Péter
92
92
0
33
36
+3
Kósa Lajos
92
91
-1
34
35
+1
Navracsics Tibor
89
88
-1
35
35
0
Vona Gábor
97
97
0
34
34
0
Tarlós István
94
92
-2
38
34
-4
Kövér László
96
95
-1
31
32
+1
Rogán Antal
96
95
-1
31
31
0
Fodor Gábor
86
85
-1
26
31
+5
Kunhalmi Ágnes
81
76
-5
31
31
0
Pintér Sándor
93
92
-1
28
29
+1
Semjén Zsolt
82
80
-2
24
27
+3
Botka László
91
94
+3
34
26
-8
Bokros Lajos
91
89
-2
23
23
0
Gyurcsány Ferenc
99
99
0
23
20
-3
* a 20 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában
Medián-felmérés igazságosságról és elégedettségről
A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
Az adórendszert (1. ábra) és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést (2. ábra) kétharmados, általában véve a jövedelmek eloszlását (3. ábra) pedig bő négyötödös többség tartja igazságtalannak és bár pártállás szerint kimutatható volt némi különbség, még a kormánypártiak körében is a negatív válaszok kerültek többségbe.
Nagyobb megosztottság mutatkozott az Orbán-kormány teljesítményének megítélésében, hiszen azzal a Fidesz szavazóinak bő háromnegyede elégedett, viszont minden más szavazótábor tagjainak (beleértve a „bizonytalanokat”) a nagy többsége elégedetlen (4. ábra), így a végső társadalmi egyenleg nagyjából kétharmad-egyharmad az elégedetlenek javára. Amikor a saját helyzetük értékeléséről nyilatkoztak, akkor sokkal kiegyenlítettebb arányok rajzolódtak ki: a válaszadók abszolút többsége elégedettnek vallotta magát (5. ábra). Feltűnő, hogy még az ellenzékiek közül is a Jobbik szavazótábora mutatkozott a legelégedetlenebbnek, miközben a kisebb ellenzéki pártok hívei és a párt nélküliek körében enyhe többségben vannak az elégedettek. Mindez azért érdekes, mert Botka László a hétvégi MSZP-kongresszuson meghirdette, hogy elsősorban az elégedetlen emberek képviseletét szeretné felvállalni, és a felmérés során a kérdezőbiztosok arra is rákérdeztek, hogy a válaszadók mit gondolnak erről az állásfoglalásról. A szavazópolgárok 60 százaléka egyetért ezzel, úgy, hogy csak a fideszesek körében kerültek kisebbségbe az egyet nem értők (6. ábra). Mindezek után az összefoglaló jelleggel „élére állított” kérdés nyomán nem kerültek ugyan többségbe az elégedetlenek (7. ábra), de jóval többen vannak, mint ahány szavazót a baloldali ellenzék fel tudott mutatni az elmúlt időszak közvélemény-kutatásaiban.
A felmérést 2017. május 18-a és 20-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, véletlenszerűen kiválasztott 800 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével, az MSZP megbízásából. A véletlen minta elkerülhetetlen torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3,5 %.
